Mindig is izgulós voltam, de kezdem lenevelni magam róla. Ami azért mindig felturbózza az idegsejtjeimet az egekig, az az, ha laboreredményre várok. Nem tudom miért gondolom magamról, hogy annyira rossz lehet az érték, de egyelőre nem tudok ellene tenni.
Néha elgondolkodom, vajon milyen lenne az életem, ha nem lennék beteg, vagy hamarabb kezdtem volna gyógyulni. Miben változott volna a mostani életemhez képest, és más érzések kavarognának bennem vagy sem, mint most? És mi vár vajon az út végén?
Nem mindig sikerül úgy a napunk, ahogy reggel kigondoltuk. Ez nem szabad, hogy elvegye a kedvünket semmitől, bizakodva tekintsünk az előttünk álló időnkre. Mindig van valami, ami megváltoztatja a rosszkedvünket jóra.
Van a gyorsolvasásról könyvem, elszánt célom, hogy megtanulok gyorsabban olvasni, mert nagyon hosszú idő az, mire ki tudok olvasni egy könyvet. A könyveknek értékük van és nemcsak az áruk miatt, hanem a bennük rejtőző tudás miatt is. Persze minden könyvet képtelenség kiolvasni, először szelektálni kell, mi tetszik és mit szeretnék minél hamarabb olvasni.
Sokszor van úgy, hogy a reggeli kezdeti hangulatunk befolyásolja hogyan is alakul később a napunk. Ha engedünk a rossz behatásoknak, elronthatjuk a következő napok jókedvét is, ezért különösen figyelj arra, hogy ne legyél morcos már kora reggel.
Szinte el sem akarjuk hinni, hogy itt van a nyár, nem vagyunk többé bezárva a négy fal közé, szinte azt tehetjük, amit csak szeretnénk. Végre az idő is helyrepofozza magát és eltűnnek a didergős napok. Nagyon vártuk már ezt és azt hiszem, hogy igyekezni is fogunk jól kihasználni.
Akárhogyan is nézzük, a címbéli mondat igaz, csak észre kell tudnunk venni azt a sok jót, amire rálelhetünk egy napunk során. Amikor azt hisszük, hogy nem jó lapokat kaptunk a sorsunktól, még akkor is fel lehet fedezni apró jeleket arra nézve, hogy megtaláljuk a kivezető utat. És ha már megtaláltuk, akkor jobbra fordulhat már az életünk.
Bizony, június 6-án 7 éves lesz a blog !!! :))) De sok minden történt is ezalatt az idő alatt! Voltak rosszabb napjaim is, amikor fel akartam adni az írást, de végül megtanultam, hogy nem szabad megállni, mert csak így lehet tovább fejlődni.
A magánszféra jelentése: - "magánélet, személyes élet, azaz a nyilvánosságra, a közösségre vagy bárki másra nem tartozó dolgok. Ilyen például valakinek a családi élete. Privát szféra néven is szoktak hivatkozni rá." - olvasom a neten a tájékoztatást.
Amikor én még kislány voltam, minden olyan egyszerűnek tűnt. És az is volt, szerencsére! Mikor következik egy olyan váltás, hogy elveszítjük a gyermeki énünket, nem tudom. Nem lenne szabad így történnie, az biztos.
Utolsó kommentek