Mindig is izgulós voltam, de kezdem lenevelni magam róla. Ami azért mindig felturbózza az idegsejtjeimet az egekig, az az, ha laboreredményre várok. Nem tudom miért gondolom magamról, hogy annyira rossz lehet az érték, de egyelőre nem tudok ellene tenni.
Amikor már a kezemben van a lelet, akkor megnyugszom, még akkor is, ha kicsit rosszabbak lettek az értékeim. Ilyen hatalma van felettem a nyugalomnak. És ez más esetben is így van. Gondold el, hogy vizsgázol. Nagyon igyekszel, mert sok múlik rajta. Előtte is stressz, közben is stressz és még amíg meg nem tudod mi lett az eredmény, addig is stresszelsz. Csak akkor nyugszol meg, amikor már totálisan túl vagy mindenen, le tudsz pihenni kiheverni a fáradalmakat. Akkor ugye olyan nagy kő esik le a szívedről, hogy azt elképzelni sem lehet. Vagy például mások előtt szerepelsz, épp verset mondasz, és tudod magadról, hogy lámpalázas vagy ilyenkor, ezért dupla stresszfaktornak vagy kitéve. Csak akkor nyugszol meg, amikor sikeresen szerepeltél, és öröm volt visszagondolni a nehéz pillanatokra is. Vannak ilyen izgulós fázisok az életünkben, ami nem baj, csak dupla drukk van bennünk, hogy ne legyen galiba, minden strammul menjen. Kellenek is az ilyen kihívásnak nevezhető élethelyzetek nekünk, mert ezek nélkül csak egy helyben toporognánk. A nyugalom azután kezd munkálkodni bennünk, amikor a stressznek vége, és már látjuk a dolgok jó kimenetelét. Vagy legalább már túl vagyunk az egészen, amitől annyira féltünk.
Ha te is hasonlóan stresszelős típus vagy, úgy mint én is, egyre több és több ilyen nehéz helyzetnek kell kitenned magadat, és nekem is magamat, azért, hogy megtanuljuk és értékelni tudjuk azt, amibe belekezdtünk. (végül is senki sem fogja semmiért sem leharapni a fejünket, erre kell gondolnunk). Olyan nagyon szeretem, amikor már a nyugalom veszi át a szerepet, van időm elemezni, hogy mit csináltam rosszul és min tudnék javítani. Sokszor nem tudjuk mire vélni, hogy annyit izgulunk. De biztosan szükség van erre is, így vagyunk kitalálva, hogy féltsük azt, ami a miénk, és amikor már nyugodtak vagyunk, olyan mennyei érzés kerít hatalmába minket, hogy el sem tudjuk képzelni. Jó, hogy gazdag érzelemvilágban élhetünk, szinte bármelyik érzésünk lehet olyan, hogy épp az a domináns, az kerekedik felül a többi érzésen. Néha vigyázni kell, ha romboló érzések akarják uralni az énünket, ilyenkor egy kicsit kényszeríteni is kell, hogy nyugodtak legyünk, de a nyugalomnak, a nyugodtságnak hatalma van minden fölött, szerintem.
Hallgass meg egy dalt, s töltsd kellemesen az estét. :)
Utolsó kommentek