A magánszféra jelentése: - "magánélet, személyes élet, azaz a nyilvánosságra, a közösségre vagy bárki másra nem tartozó dolgok. Ilyen például valakinek a családi élete. Privát szféra néven is szoktak hivatkozni rá." - olvasom a neten a tájékoztatást.
Amiért eszembe jutott most, hogy írok a magánszféra titkairól, az az, hogy amikor még betegebb voltam, nagyon úgy éreztem, hogy mindenki "turkál" az én féltve őrzött titkaimban, nekem meg semmi közöm más életéhez. Ez így utólag belátom, hogy elég gyanús szemlélet volt a részemről, de akkor, abban a helyzetben nem láttam másként a körülményeimet.
Mi is tulajdonképpen, amire én gondolok? Amikor gondolkodunk másokról, lehet, hogy kicsit bele is szeretnénk látni a lelkükbe, tudni szeretnénk olykor-olykor, hogy mások mit gondolnak pl. rólunk, vagy egyáltalán bármiről. Lehet, hogy van, mikor túl kíváncsiak vagyunk, és nem hagy békén minket a kisördög. Amire én jutottam, hogy mindenkit úgy kell elfogadni, ahogy ő azt szeretné, amennyire ki tud vagy ki akar tárulkozni mások előtt, csak annyira lehetünk mi is kíváncsiak felé. És ez oda-vissza kell, hogy működjön. Én sem szeretném, hogy mindenki tudja mikor mit csinálok, mikor miről gondolkodom, mikor mit teszek. Az magától értetődő, hogy például egymás leveleit nem bontjuk ki, nem olvassuk el, nem kutatunk egymás zsebeiben, pénztárcáiban, ugyanígy jogos az is, hogy túl indiszkrét kérdéseket nem teszünk fel. Mindenkinek van saját magánélete, amit tiszteletben tartunk. Ezzel érjük el azt is, hogy bizalmasabbak lehetünk egymás iránt, és így valószínűbb, hogy a társunk magától mond, mesél el dolgokat, nem mi kérdeztünk rá. Egy fórumon olvastam, hogy - "...ha később jön haza, nem számoltatom el, úgyis elmeséli magától mi történt vele". - Itt is épp a magánszféráról volt szó.
Az, hogy valaki mennyire kitárulkozó típus, sok mindentől függ, de mindenképpen meg kell becsülnünk egymás életét azzal, hogy megadjuk a tiszteletet egymásnak.
Sokszor jut eszembe a régi énem, amikor még minden meggondolatlan szó elhagyta a számat, volt, mikor nem is sejtettem, hogy valaki másképp értelmezi a szavaimat, mint ahogy azt én mondtam. Túlontúl őszinte voltam, és illett volna ha tudok egy kis mérsékletet tartani. De ahogy gyógyultam, úgy eszméltem fel azokra a dolgokra, amik másokat érdekelnek és nem érdekelnek. Nem szabad ráerőltetni magunkat másokra, hiszen ők is küszködnek a maguk problémáival, amit nem nekünk kell megoldanunk. Mindenki éli a saját életét. Egyszóval, mindenkit békén kell hagyni, hogy ki tudjon bontakozni, és tudja élni a saját életét a saját belső titkaival, meg kell hagyni mindenkinek a szabad magánéletét.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek