Nem sok barátnőm van, de akik az én szívembe férkőztek, mindig új és új meglepetéssel varázsolnak el. Akinek sok igaz barátja van, boldog ember, nagy kincs birtokában van. És ezt a kincset tudni kell őrizni, megbecsülni, hiszen barát nélkül az ember csak félig él.
Nemigazán szoktam írni válásról, szakításról, inkább az összetartozás híve vagyok, pláne akkor, ha már gyermekek is lehetnek a szenvedő alanyai. Amiért megteszem, hogy írok róla, az az, hogy már több esetben is láttam, hogy igenis lehet kulturált módon elválni, lehet úgy szakítani, hogy később esetleg még barátok is maradhatnak akik megteszik ezt a nehéz lépést.
Szeretnénk, ha mindig minden álmunk valóra válna. Álmodozunk, majd később célokat tűzünk ki magunk elé, és jobb esetben ezek a célok meg is valósulnak. Tervezzük az életünket nap mint nap, és várjuk (jogosan), hogy a terveink szép sorban meg is valósuljanak. Ha a realitás talaján maradunk, mindez törvényszerűen be is következik.
Sokszor csodálkozunk, hogy alig van erőnk bármit is elvégezni. Suliban mindig mondogattuk egymásnak, hogy - az energia nem vész el, csak átalakul. - És ezzel ugye arra is céloztunk, hogy sohasem veszítjük el az energiánkat, esetleg lemondunk róla, ezért más formában jelenik meg majd az életünkben.
Utaztam az elmúlt napokban, és nem is keveset. Csodálatos érzéssel vágtam bele a nagy kalandba, és már az elején eldöntöttem, hogy én átveszem az angyalok szerepét, és mindent csodálatos megvilágításban fogok látni. Így is lett, mert egy felejthetetlen élményben volt részem.
Észrevetted már, hogy van, akivel mindig összehoz a jó sorsod? Mész az utcán, és gyakran találkozol egy bizonyos személlyel? Ha már több idő is eltelt és te el is feledted a gyakori találkozásokat, hirtelen újra találkoztok, csak úgy véletlenül. És ekkor már szinte ki sem tudod verni őt a fejedből. Elkezdesz gondolkodni, vajon miért is találkoztok ilyen gyakran? Talán ilyen kicsi a világ, hogy úton-útfélen összefuttok?
Harcolok magamban egy stílus ellen, ami mindig megkeményíti a szívem, és olyan mondatokat csal ki belőlem, amiket talán nem is szeretnék mondani, vagy leírni. Azt hiszem, hogy változom, és pluszban még a gyógyszerek fura hatásai is közrejátszanak ebben.
Rettentőmód idegesek tudunk lenni, amikor valami nem sikerül az életünkben. Ez lehet, hogy a mi hibánk, de lehet, hogy véletlenül alakult így, a fontos az, hogy ne vegyük nagyon a lelkünkre, ha épp mi hibáztunk valahol vagy az élet hozta úgy a sorsunkat, hogy rossz periódusba kerültünk. Nagyon fontos, hogy tudjunk különbséget tenni a kettő között.
Az emlékeim mindig visszavezetnek a régmúltba, és elcsodálkozom, mi is történt velem réges-régen. Pedig nincs sok csodálkoznivaló rajta, hiszen minden emlékemet szinte én magam valósítottam meg. Ha akarom, ha nem, az emlékek olyanok, mindig vissza-visszatérnek a gondolataim közé.
Hát, itt van a nyár, s vele együtt jön a szabadság, a felhőtlen örömök ideje. Láthatod a képen, hogy mindenki egy célért dogozott egész évben, hogy végre kipihenhesse magát a fáradtságos munka után. Felszabadulnak a gátlásaink is ilyenkor, kicsit merészebbek vagyunk így nyáron, mint egyébként. Örülünk, hogy végre süt a nap, s nem árnyékolja semmi be a szabadságunkat.
Utolsó kommentek