"az élet nem mindig habos torta..."

Van, mikor hallok egy dalt a rádióban, van, mikor meglátok egy fotót a neten, van, mikor szántszándékkal, és van úgyis, hogy tudom, hogy ma neked fogok írni a blogba. Tudom, hogy rád emlékeztet a dal, amit hallok, vagy a kép amit látok, és már annyi minden összefűz veled, hogy mikor kinyitom a szemem, már tudom, hogy veled töltöm majd az estét, vagy épp a reggelt is. Az előző bejegyzés daláról is tudtam, hogy neked fogom küldeni, és nagyon furdall a kíváncsiság, hogyan is fogadod a stílusomat, a bejegyzéseimet.

Fedezz fel új dolgokat az életedben. Szárnyalj, repülj, mint a sirály a képen, és kutasd mindig azt, ami számodra új, mert az új dolgokból születnek a legnagyobb sikerek. Lehet, hogy csak elhatározás kérdése az, ki hogyan éli az életét. Lehet, hogy néha szeretnénk utánozni társaink életmódját, mert valami megragadta a figyelmünket, szimpatikusnak véljük ahogyan viselkednek, vagy megtetszett az a stílus, ahogyan ők élnek. Néha hasznos is lehet, ha ugyanúgy viselkedünk, mint embertársaink, főleg ha ők éppen olyan példát mutatnak, amit már kipróbáltak, ezért nekünk "megspórolnak" egy csomó időt azzal, hogy már átéltek bizonyos helyzeteket, próbára tették már az erejüket, vagyis bizonyítottak. Mégis jó ha újabbnál újabb dolgokat veszünk észre az utunk során, hiszen amit fölfedezünk, az ad nekünk egy bizonyos esélyt, hogy különlegesek lehessünk.

Van az életünkben olyan pillanat, amikor életünk gyertyáját szinte mindkét végén égetjük. Mindent akarunk egyszerre, azt hisszük, hogy képesek vagyunk bármire, ami éppen az eszünkbejut. De ahogy szokás mondani - az ördög nem alszik -, lesi mikor csaphat le ránk, mikor csábíthat el különféle ajánlataival. Nagyon sokszor elgyengülünk ilyenkor, megadjuk magunkat, és a vége csak az lesz, hogy kimerülünk. A túl sok és túl nagy erőfeszítés eredménye mindig a kiégés, a lerobbanás. Nagyon nehéz összeszedni az erőnket, mert ugye mi is akartuk például, hogy legyen egy jobb állásunk, ezért mindent meg is tettünk, de a többletfeladatok sokszor kifognak rajtunk. Ésszerű tervezéssel, jobb hozzáállással vagy kellő optimizmussal persze mindig a javunkra billenthetjük a mérleg mutatóját, és kiegyensúlyozottan élhetjük napjainkat.

Ahhoz, hogy a siker, a bátorság, a bizalom, és a többi olyan tulajdonság a birtokomban legyen, ami előrelendít, győznöm kell önmagam felett. Le kell tudnom győzni a félelmeimet, és ezt csak úgy érhetem el, ha csinálom is a dolgomat, belekezdek nehéznek tűnő feladatokba is. Már összegyűjtöttem motivációkat magamnak, van amiért küzdök, vannak célok az életemben, van lehetőségem is arra, hogy mindent meg is valósítsak. Eddig az a bizonyos első lépés hiányzott, nem tudtam jó tervet csinálni, és így mindig ugyanott maradtam, nem tudtam lépni előre.

Elhatároztam, hogy növelem az önfegyelmemet, de ehhez először is szeretnem kell magam, mégpedig minden tekintetben. Az önfegyelem ára pedig az, hogy napirendet szerkesztek minden napra. Döntéseket kell hoznom, és ezeket a döntéseket rendben be is kell tudnom tartani. Nem száll az ölembe a siker, ezért nekem kell tennem. Ahhoz, hogy sikeres lehessek bármilyen téren, meg kell változtatnom a hozzáállásomat, mert ez nagyban befolyásolja majd a végeredményt. Azt, hogy holnap vagy holnapután milyen is lesz a napom.

Ha visszagondolok a betegséggel teli időszakomra, el kell, hogy ismerjem, nagyon sokszor (sőt, talán mindig) segítségre volt szükségem, hogy ha el kellett intéznem valamit. Így alakult ki, hogy végül megszoktam, hogy mindig mást kérjek meg, ha valamilyen probléma merült fel az életemben. De az élet mindig változik, és éreztem, hogy ennek így biztos nem lesz jó vége. Míg végül történt olyan esemény, ami elindította a "lavinát", éreznem kellett, hogy bármit is csinálnék, most egyedül én kell, hogy bizonyítsak, nincs aki tudna segíteni, mert ezt a feladatot nekem egyedül kell megoldanom.

Ha te is olyan típus vagy mint én, akkor biztos van egy csomó noteszed, jegyzetfüzeted, amibe leírod a számodra fontosnak vélt mondatokat, vagy kidolgozol könyveket, vagy a neten éppen induló ingyenes tanfolyamot beiktatod az életedbe, és jegyzetelsz, írsz mindent amit csak hasznosnak tartasz. Egy ilyen tanfolyamról tanultam meg, hogy kell legyenek az életünkben céljaink, mert ezek nélkül egyáltalán nem lenne izgalmas az életünk. De könyvekben is olvastam, hogy 5-10 perc alatt írjunk le mindent ami az eszünkbe jut, mit szeretnénk elérni az életünkben.

Sokszor elfeledkezünk magunkról, minden mást előbbrevalóbbnak tekintünk magunknál, pedig ha nem törődünk önmagunkkal, az életben is kevésbé fogunk boldogulni. Ahogy sok helyen hallani, a test, lélek és a szellem egysége nagyon fontos. Régebben meg szerettem volna tanulni jógázni, csak úgy a magam örömére, és hittem is, hogy gyógyító ereje van, ráadásul jó kikapcsolódás, egyensúlyt teremt az életembe. Még nem adtam föl a reményt, hogy valaha is megtanulok majd jógázni, de most inkább a talpmasszázs érdekel, mert ebben én már megtapasztaltam a gyógyító hatást.

Ezt a mondatot Paul Hauck - Légy jó önmagadhoz! című könyvében olvastam, és mélységesen egyetértek ezzel a mondattal. Persze mint mindennel, ezzel is lehet vitatkozni, aki szeretne, de végülis ha belegondolunk igaza van az írónak. Ma este én is ezen meditálok majd, mert vajon mi lehet az a jobb valami, ami nem kerül pénzbe. Nagyon sokszor elrontjuk a kedvünket csak azért, mert olyasmit várunk az élettől, amit már régen megadott nekünk, csak mi nem vettük észre. Túl sokat követelünk egy nap? Vagy túl keveset tettünk azért, hogy jobb életünk legyen? Nem lehet mindenkire egyformán rávonatkoztatni a címben foglalt mondatot, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mire is gondolhatott a könyv írója.