"az élet nem mindig habos torta..."

Lassan lekerülnek a tavaszi kabátok rólunk, ha eddig ügyesek voltunk, már túl vagyunk egy csalántea kúrán. Én nagyon hiszek a gyógyteák gyógyító erejében. Azt hiszem, hogy végül a reformkonyha étkezésre fogok rátérni, ez számomra követhető. Itt még lehet húst enni néha, amikor úgy érzem, hogy szükségem van rá. Szóval ezek a tavaszi kabátok sok mindent elrejtettek teljes valónkból, már nem lehet nagyon leplezni, hogy híztunk vagy fogytunk-e télen, vagy tavasz elején. 

Pályázom nagyon a lottóötösre, igaz, nem játszom rendszeresen, de ez az összeg, amit most lehet megnyerni, az egyenesen káprázatos. Teljesen mindegy most, hogy mit tudnék a megnyert összeggel kezdeni, a fontos, hogy nyerjek végre. Lehet az kettes találat is, de most a szerencse nem nagyon kopogtat az ajtómon. Tudom, játéknak kell felfogni minden szerencsejátékot, különben nagyon beleélnénk magunkat, s nagy lenne a csalódás ha sorozatosan nem nyerünk. 

Nem titok, küzdök a kilóimmal. Épp a minap tolt le a lányom, hogy egy kicsit gyáva nyuszi vagyok, szégyellem, ha hízok, és nem merem bevállalni a kritikát. A diéta be nem tartása még nem jelenti azt, hogy mindennek vége. Küzdeni kell a végsőkig, különben nem lesz soha eredmény. Új lehetőségek nyílhatnak meg később, ha észreveszem őket. Igen. Még csak április közepe van, nyárig, őszig van idő, és még utána is, ha mi úgy szeretnénk. 

"Csinálj valamit, még ha ez csupán valamilyen egyszerű tett. Kezdd el azokkal az eszközökkel, amelyekkel rendelkezel. Amint haladsz, jobb eszközökre teszel szert. Hogy egy régi angol közmondást idézzek: "Mindenkinek azzal az evezővel kell eveznie, ami van neki." Olyan sokan vannak, akik vagy erre várnak, vagy arra várnak, mondván: "Mindent megkap az, aki vár." Szerintem csak egy dolgot kapnak meg minden kétséget kizáróan azok, akik várnak--- a halált!"

Azt hiszem mindenki ismeri már a bejegyzés címét, már nem tudom kitől származik a mondás, de mindenképpen érdemes elgondolkodni rajta. Vajon tényleg így van? Valószínű, mert hosszú távon ha gondolkodunk, nem tudjuk igazán felmérni, mire is lehetnénk képesek. De túl sok mindent tervezünk be egy évbe, és nem biztos, hogy tudjuk teljesíteni.

Boldogságunk egyik hozzátartozója a tanulás. No, de miért kell megtanulni találni, és egyáltalán mit kell megtanulni találni? Rögtön eszünkbe jut a mondás, hogy: - aki keres, az talál. - Vagyis nem csak találni kell tudnunk, de ehhez még előbb keresni is tudnunk kell, méghozzá jól, és kíváncsian, lelkesen. Ha csak reménykedünk, hogy egyszer csak megleljük a tudást ahhoz, amit egyesek a szent Grálnak, mások a bölcsek kövének neveznek, reménykedünk abban, hogy az ölünkbe pottyan a szerencse, vagy a  sok pénz amire vágyunk, akkor nem biztos, hogy hamar célba érünk.

Dr. Robert N. Butler kérdezi ezt a könyv előszavában - Mi okozza a betegségeket? - s már válaszol is rá: - "Mai tudásunk szerint az okok mindössze három tényezőre vezethetők vissza: a "környezet" - re (ide tartozik a levegő és a víz minősége, a táplálék, az életmód és hasonlók ), a génekre, különösen a sérült génekre, és végezetül az öregedéssel összefüggő változásokra."  "Hogyan öregszünk? Miért öregszünk? Fontos választ találnunk ezekre a kérdésekre, nemcsak azért, hogy kielégítsük kíváncsiságunkat, hanem azért is, hogy megfejtsük a betegségek okainak titkát."

" A hangyák reggeltől-estig szorgosan fáradoznak és gyötrik magukat. Testsúlyuk többszörösét cipelik, remekműveket teremtenek, mert a hangyaboly az, büszkék lehetnek rá. Csak egyet nem tehetnek: megállni. Mert akkor esetleg felnéznének, és egy sast látnának. Egy állatot, mely milliószor nagyobb náluk, gyors, mint a nyílvessző, és repül.