" A hangyák reggeltől-estig szorgosan fáradoznak és gyötrik magukat. Testsúlyuk többszörösét cipelik, remekműveket teremtenek, mert a hangyaboly az, büszkék lehetnek rá. Csak egyet nem tehetnek: megállni. Mert akkor esetleg felnéznének, és egy sast látnának. Egy állatot, mely milliószor nagyobb náluk, gyors, mint a nyílvessző, és repül.
A hangya ezen eltöprenghetne, és irigyen kérdezhetné: "Mit csinál az ott fenn? Hogyan csinálja?" És meglepődne a válaszon: nem csinál SEMMIT! A hangyák robotolnak. A sas viszont csak kitartja szárnyait, és nem csinál SEMMIT! Kihasználja a szél erejét. Egy olyan erőt, melyet nem tanulmányozott, nem ismeri a törvényeit. Nem kenyere az elmélet - de annál inkább a gyakorlat!
Mi rendszerint hangyák vagyunk. A sikerhez vezető utunk tanuláson, munkán, és erőfeszítéseken át vezet. Pedig a mi életünkben is jelen van a szél ereje. Szárnyakat ad, elvezet a könnyedség, a gondtalanság világába, ahol győzünk, anélkül, hogy megerőltetnénk magunkat. Csak éppen kevesen tudják ezt az erőt kihasználni."
_______
Amiből idéztem, nem más, mint Dr. Ulrich Strunz - Örök fiatalság című könyve. (Hogyan tudjuk visszaforgatni biológiai óránkat?)
Nagyon szeretem olvasni ezt a könyvet, éppen azért, mert a leginkább a futás erejéről ír, amit én még nem tudok. Olvasmányos stílusa nagyon lebilincselő, élvezet belelapozni a könyvbe. Sok másról is ír, de a vége mindig az, hogyan éljünk egy egészségesebb színvonalon. Érdemes elgondolkodni az idézeten, vajon kinek jobb, a hangyának, vagy a sasnak. A természetben minden élőlénynek meg kell küzdenie saját maga létfenntartásáért. Hogyan állunk hozzá, csak tőlünk függ, mi dönthetünk a sorsunkról.
Utolsó kommentek