"az élet nem mindig habos torta..."

Össze vagyok egy kicsit zavarodva, az influenzától is, és az ebből adódó rendetlenségtől is. Halmozódnak a feladatok, de én még gyenge vagyok, hogy teljes erőbedobással tevékenykedjek. Pedig ha nem megy magától a napi program szervezése, elő kell venni a papírt és a ceruzát, de tervezni kell. Ha pedig tervezünk, akkor tervezzünk boldogságot, hiszen csak tőlünk függ, hogyan alakul az életünk. 

Ha nincs bizalom, nincs semmi, szinte vége mindennek. Szükségünk van egymás támogatására, szükségünk van egymásra, mert összeomlik az életünk. Segítsünk a rászorulóknak, ha érezzük, hogy tudunk változtatni jó irányba az életükön. Észre kell tudnunk venni, hogy ki szorul segítségre, és kézen fogva vezetnünk kell, míg újra visszatér a kedve, és az emberek iránti bizalma. 

Volt egy könyv, amiben azt hiszem, hogy egy pszichológus író szeretne segíteni a páciensének a fogyókúrában. Már mindent kielemeztek, mindent sorra vettek, hogy mi állhat a fogyás útjában, de nem jutottak sokra így sem. Ekkor az író megkérdezte a hölgyet, hogy amikor süteményt eszik, a sütemény melyik részét eszi meg előbb, s melyiket hagyja a végére?

A könyv hátoldaláról írok neked:

Úgy érzed, hogy kevés benned a szeretet, és kimerültek megbocsátási "tartalékaid"?

Emberileg ez sokszor érthető! Nem mindig könnyű szeretni az embereket, néha még a számunkra oly kedveseket sem, akikkel önként együtt élünk és dolgozunk nap mint nap.

Hogyan szeressünk, amikor nehéz szeretni?

Próbálkozhatunk fogunkat összeszorítva, egyre jobban nekifeszülve: szeretni fogunk, még ha belehalunk is! És ezzel a módszerrel talán kicsit bele is halunk...

Lehetséges, hogy ennek az az oka, hogy a mások szeretetéből kihagyunk egy lépést?

Lehetséges, hogy az első lépést esetleg rossz irányba tesszük, mert először nem is a másik fél, hanem a szerető Isten felé kellene fordulnunk? Hiszen hogy adhatnánk mi magunkból olyat, amivel nem is rendelkezünk?

Max Lucado a Korinthusi levélben található híres "szeretethimnusz" alapján a kapcsolatépítés ezen elfelejtett első lépéséről beszél: arról, hogy a mások szeretetének titka az, hogy mi magunk Isten szeretetében élünk.

____________________________________________

Ez a könyv elsősorban azoknak lesz kedves, akik hívők, vagy érdeklődnek a vallás iránt, valamint azoknak is, akik a szeretet erejét kutatják. Az én kedvencem (1 Kor 13:4-7) az a mondat, miszerint: "A szeretet... mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." - Én régebben nem nagyon tudtam megbocsátani ha sérelem ért, haragudtam sokáig, míg egyszer csak azt vettem észre, hogy már olvasom is a Bibliát, és egyre formálódik a tudatom, már más szemszögből is tudtam nézni embertársaimra, mert az előző idézetet nagyon a szívembe véstem, és igaznak is hiszem.

____________________________________________

Ha a tartalomjegyzéket olvassuk, láthatjuk, hogy sokrétű könyvről van szó. Szól a jóságunk mértékéről, az irigység tüzéről, az egyszerű udvariasságról, a harag forrásáról, a megbántott szívről, a szeretet próbájáról, a hitről, arról ha elfogy a remény, és a kiapadhatatlan szeretetről is.

Időnként érdemes belelapozni, mindenkinek szeretettel ajánlom.

Nagyon sokan vagyunk, akik mindig újrakezdik a fogyókúrát, az életmódváltást. Találtam egy blogot, ami nagyon tetszik, hiszen falásrohamok tarkítják az életemet, s ettől is vagyok időnként elkeseredve. Ha te is túlsúllyal küzdesz, olvasd, de lehet konzultációt is kérni.

Amiről szeretnék neked írni, az a változás életünkben. Oly sokrétű ez a változás, hogy van, mikor nem is tudjuk követni. Van, mikor úgy gondoljuk, nincs semmilyen megoldás a problémánkra. Így vagyok én a fogyival. Mindig visszahízok. Ezzel a bejegyzéssel magamat is a változásra szeretném ösztönözni.

Sokszor voltál már jókedvű biztos, amikor csak úgy ragyogtál a boldogságtól. Tartsd meg jó szokásodat, mert az arcod, de főleg a szemed árulkodik mindig a hangulatodról. Ha véletlenül megbánt valaki, az az arcodon megjelenik, hiába is próbálnád tagadni, nem tudsz már úgy a másik embertársad szemébe nézni, nem tudsz már olyan hangnemben beszélgetni vele egészen addig, míg újra meg nem bocsájtasz, és ismét jó hangulat van köztetek.

Sok alkalmunk van jót cselekedni, azt hiszem, hogy mindenki szeret is örömöt szerezni a társának. Nem csak ünnepi alkalmakkor tesszük ezt, hanem úgy hiszem, a vérünkben van, vagy örököljük, vagy megtanuljuk, hogyan lepjük meg szeretteinket. Jó látni ha boldog valaki, jó látni azt is, hogy mi tudtunk örömöt szerezni, s ha olyan meglepetést szerzünk, amiről az illető nem tudja, hogy mi voltunk, akik megleptük, akkor igazán boldogok lehetünk mi is. 

Találtam egy jó könyvet életmódváltáshoz. Aki szeretne új életet kezdeni nagyon sok információt talál ehhez a könyvben. A könyv írói: DR. Purebl György-Székely Eszter, és a könyv címe: Életrevaló útravaló. Alcím: Legyen életed a legjobb kézben: a sajátodban! Bárhol felütheted a könyvet, sok érdekes gondolatot találsz, de ha elejétől végig olvasod, az is nagy hasznodra lesz.

Vannak rosszabb napok életünkben, és van, mikor nehezen lábalunk ki ebből a rossz hangulatból. Rágódunk olyan dolgokon, amik talán nem is érnek annyit, hogy foglalkozzunk vele. Ilyenkor jól jöhet, ha elővesszük a tarsolyunkból a mindig mosolygós énünket, és mit sem törődve azzal, hogy léteznek problémák, jót nevetünk magunkon, hogy is lehettünk kétségbeesve az előbb. A humor, a jókedv, a viccelődés mind olyan fegyver, amit bármikor bevethetünk, ha elszomorodtunk valamin.