"az élet nem mindig habos torta..."

Írtam már arról, hogy a stresszt nem jól tűröm. Sőt! Kifejezetten rosszul, mert a legkisebb változás is gondot okoz olykor-olykor. Változik viszont minden körülöttem folyamatosan, így egyre nagyobb kelepcébe kerülök, ha nem fogadom meg a saját bejegyzéseimben írt jó tanácsokat. Ha nem tudom követni a változást, kialakul a stressz, ez visszahúzódóvá tesz, ami egy idő múlva szintén stresszes hatást gyakorol rám. Beindul a láncrendszer.

Azt mondják, - az életben semmi sem véletlen. Sok mindenben hiszek, de váltakozó hangulataimnak köszönhetően gyakran a véletlenek alakítják a sorsomat. Hagyom, hogy sodorjon az ár, "lesz, ami lesz"- alapon. Nos, azért írom a blogot, mert változni szeretnék, az időmet jobban tudjam beosztani. Senkit nem szeretnék kioktatni, - hiszen megvannak hozzá a megfelelő szakemberek, akik hasznos tanácsot tudnak adni minden kérdésre. Célom csupán annyi, hogy elérjek egy sokkal nyugodtabb, meghittebb, szórakoztatóbb életet, ami engem is kielégít, és nem baj, ha segítek vele egy-két sorstársamnak, vagy azoknak, akik szeretnék megőrizni egészségüket.

Kell, hogy legyen egy bizonyos komfort zónám, amin alább nem adom, ami nélkül már nem tudnék élni. Ilyen pl. a családom, rájuk szükségem van, de nem szeretném őket sem kisajátítani, mindenki élje a saját életét, ahogy neki tetszik. Szükségem van embertársaimra is, akik nélkül nem tartanék ott, ahol most vagyok. Szükségem van arra, érzem, hogy szükségem van az írásra, a blog írására. 

Látsz engem az idő rohanásában a képen? Sokszor van, mikor a legfelső óra jellemző rám, vagyis már az utolsó utáni pillanatban vagyok. De az általános a nagy zűrzavar az idő nyomásában. Azért kezdtem írni a blogot, hogy ezt a nagy zűrzavart kiküszöböljem.

Gyere, haladjunk tovább, és köszönöm, ha eddig is velem voltál, velem tartottál! :)

Ui.: Küldök neked egy szép dalt, s jó éjszakát, jó pihenést!

Hová sietsz olyan nagyon?! Építed a karriered? Haladsz előre a ranglétrán? Igyekszel minden apró lépést kihasználni a mai napból, hogy semmi se vesszen kárba? Ehhez okosan kell megtervezned a feladataidat, és mindig tudnod kell magadban, honnan jöttél, honnan indultál, s hová szeretnél megérkezni. Mindig légy hálás az életedért, nem véletlenül vagy ezen a bolygón.

Ezen a képen úgy látom, annyira rohansz, hogy azt a mondást követed, miszerint: - "amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra." Még csak most kezdted a céljaidat követni, de olyan tempót diktálsz, hogy a végén magad sem fogod bírni. Annyira sietsz, hogy kihagysz egy-két lépcsőfokot, ezeket átugorva törtetsz a célod felé. Egyre magasabb akadályok jönnek, vajon bírni fogod, vagy megöl a stressz gyilkos nyila.

Tedd meg azokat a dolgokat, amiket meg kell tenned, azokat is, amiket nem szeretsz megtenni, ne kerüld ki az egyes lépcsőfokokat. Fő a fokozatosság! Először sajátítsd el az apróbb fogásokat, később jöhetnek a "nagyobb falatok", míg végül célba érsz. Vedd át a jó szokásokat, melyeket útközben hallasz vagy látsz, és egyszerűen pipáld ki, amiről úgy érzed, hogy túl kell lenned rajta. Először mindig a munka nehezén legyél túl. Képzeld el, hogy milyennek szeretnéd az életedet, milyenné szeretnéd varázsolni ebben a pillanatban, és valósítsd meg. Semmi sem áll az utadba, mert szabad vagy, s másnak is megadod a szabadságát.

Az ember vágyakból áll. Amire vágyik, azt akarja, amit akar, azt teszi, ahogyan cselekszik, úgy alakul az élete. Ne azt várd, hogy elteljen a nap, hanem minél többet élvezzél belőle! :)

Ha meg vagy elégedve azzal, amid van, nincs okod az aggodalomra. Nézd meg a madárkát a képen, ahogy az ágon ül. Tökéletes az összhang, látszik, hogy nyugodt, elérte a célját, s figyel, lehet, hogy épp a párját várja. Vedd át a madárkától ezt az érzést, ami sugárzik belőle, s élj úgy, mint ő, békében. Szárnyalj, ha épp úgy van kedved, vagy csak ülj csendesen, s várd te is ilyen boldog érzéssel párod haza. Alakíts ki egy új látásmódot. Változtasd meg a gondolataidat. Tudd, hogy nem az út vége a nehéz, hanem maga az út. Keskeny olykor, szűk, alig férsz el rajta, de te ne állj meg, ha úgy szeretnél békében, boldogságban élni, mint egy madár, akinek nem is hiszed el, hogy mennyi dolga van. Menj tovább utadon, s közben gondold végig, milyen élete lehet egy ilyen madárkának. Mennyi ellenséggel kell nap, mint nap megküzdenie, ha vannak fiókái,(családja), el kell őket tartania, fészket kell építenie, hogy legyen hol laknia, etetnie kell a fiókáit. Hagyd, hogy lenyűgözzön ez a gondolat, vedd át a természet adta gyönyörűséget, s próbáld meg kialakítani azt az összhangot, ami ebből a képből árad. A mi életünk sem különbözik nagyon, valahogy mi is így élünk, együtt a természettel, még ha olykor el is feledkezünk róla. Ha holnap kimész az utcára, és hallod csicseregni ezeket a madarakat, gondolj arra, hogyan tudnád aznap megvalósítani, hogy egy ilyen fotót készíthessen rólad valaki. Élj együtt ezzel a madárkával, s a többivel is, élj együtt a természettel minden áldott nap!