"az élet nem mindig habos torta..."

Régebben érzékeny voltam az időjárási frontokra, majd elmúlt, és én nagyon örültem, mert mindig megkínzott a jövetele. Most örülök a januári tavasznak, ami nálunk ezen a héten volt, de kicsit kábultan veszem tudomásul, hogy vajon hová vezeti a kis Földünket ez a felborult világ. Azt sem tudjuk már mikor milyen évszak van, én már a napokat is alig követem. A hangulatomat is befolyásolja a jó vagy a rossz idő. Igyekszem a magam módján, hogy tényleg a napos oldalát nézzem az elém táruló helyzeteknek. Sok probléma "kifog rajtam", de igyekszem napról napra. Nem hagyom magam, neked is csak azt tudom tanácsolni, várd meg azt az időt, míg újra rád mosolyog a reggel, és frissebben ébredsz, mint előtte. 

Van egy határ, egy küszöb, amin túl már nem jól toleráljuk a helyzeteinket. Tudom, hogy mindenkinek vannak rosszabb napjai. Ezeket a gyengébb napokat kell széppé tennünk, hogy ne veszítsünk napokat. Kell hozzá elég sok önfegyelem, ezt viszont fejleszthetnénk, ha lenne elég türelmünk hozzá. Önfegyelem. Türelem. Mind a kettő olyan nagy erőpróbát igényel tőlünk, hogy néha oda sem figyelünk, hogy foglalkozzunk vele. Pedig tudatosítanunk kell magunkban ilyen nehezen véghezvihető, nagy odafigyelést kívánó esetekben, hogy ne csak a jó dolgokat vegyük észre, hanem azt is, ne csináljunk a bolhából elefántot. Bizony, sokszor van így.

Van, mikor annyira félénkek vagyunk, ( vagy csak én vagyok ilyen ), hogy nem merjük vagy nem tudjuk kinyilvánítani a szeretetünket. Pedig mennyire szeretnénk! Kevés embernek mondjuk, hogy szeretlek, és itt nem csak a kedvesünkre gondolok, hiszen másnak is a családunkban mondhatnánk. És milyen kevésszer mondjuk, sajnos.

Ha összecsapnak a fejed fölött a hullámok, ha nem sikerül semmi, ha úgy érzed, hogy nem szeretnek, ha nem jön álom a szemedre, és ha úgy érzed, hogy mindentől elment a kedved, keress egy nyugvó pontot az életedben, ami tudod, hogy mindig biztos. Van ilyen, kell tudnod találni egy biztos pontot, különben széthullik minden körülötted, szétesik az, amibe belekezdtél. Ha végképp nem találsz semmi kapaszkodót, kicsit vonulj vissza, végy vissza a lendületből, s meglásd hamarosan jobbra fordul a világ.

Álmai, vágyai, kívánságai mindenkinek vannak. Én is összeírtam őket szép sorban, ahogyan azt illik és kell. Muszáj változtatnom, hogy eredményes lehessek az idén. Még nagyon január eleje van, messze még az év vége, mégis ahogy telik az idő, úgy foszlik széjjel minden álmom. Mit tehetnék, hogy az idén ne legyen így? Nem szabad, hogy sodorjon az ár, sodorjon az élet, nekem kell lépnem, és a magam javára fordítanom a sorsomat. Ha egyedül nem megy, nem szégyen segítséget kérni.

Mégis csak bevállaltam! Nem szeretek ígérgetni év elején, de mindig az a vége, hogy belefutok a csapdámba. Már írtam, hogy elég sok rajtam a súlyfelesleg. Hát, mégis csak bevállaltam a fogyókúrát, és még határidőt is szabtam magamnak. Hosszú, bizony hosszú útnak nézek elébe. De ha megígértem magamnak, illik is betartani.

Nehezen kezdek bele így év elején még a kötelező feladataimba is. Most még nem származik belőle nagyobb baj, de észhez kell térnem időben, mert az idő nem vár, és minden, amit elmulasztok, megbosszulja magát. Minden év végén hasonló a helyzetem, ellustulok, csak átalszom az új év első napjait. Ha egyszer ráébrednék, hogy mi mindenről maradok le, biztos másképp tervezném a programomat.

Schirilla György Vegetáriánuskönyvéből idézem A boldogság édes mindenkinek című fejezetéből az első mondatot:

"Az élet minőségét nem az adja, milyen lapot osztott le nekünk a sors, hanem az, hogy miként tudjuk megjátszani a "rossz kártyákat"."

Ez a könyv volt az első, ami visszavezetett az olvasáshoz amikor beteg lettem. Véletlenül vettem meg, nem számítottam rá, hogy később begyűjtöm az író majdnem minden könyvét.