Álmai, vágyai, kívánságai mindenkinek vannak. Én is összeírtam őket szép sorban, ahogyan azt illik és kell. Muszáj változtatnom, hogy eredményes lehessek az idén. Még nagyon január eleje van, messze még az év vége, mégis ahogy telik az idő, úgy foszlik széjjel minden álmom. Mit tehetnék, hogy az idén ne legyen így? Nem szabad, hogy sodorjon az ár, sodorjon az élet, nekem kell lépnem, és a magam javára fordítanom a sorsomat. Ha egyedül nem megy, nem szégyen segítséget kérni.
Változik a világ. De még milyen gyors tempóban ám! Először is magammal kell megbeszélnem, el kell gondolkodnom, hogy egyáltalán mire vagyok képes. Mi az a határ, ami már erőmön felül van, és mi az, amit könnyedén meg tudok csinálni. Magammal szemben mire támaszkodhatok, és mihez kell majd a segítség. Lehet az álmom olyan nagy és egyedi, hogy rámegy az évem, sőt, még a következő év is. Az előző bejegyzésben írtam erről. Ezért ezenkívül nem kívánhatok még többet, mert már nem tudnám teljesíteni.
Ahhoz, hogy teljesülhessen a nagy vágyam, meg kell tudnom változni. Ahhoz, hogy változni tudjak, át kell alakítanom az eddigi gondolkodásomat összetettebb, összeszedettebb gondolkodássá, szinte kívülállóként kell tudnom nézni magamra, hogy lássam, mit csinálok rosszul. Mindig csapdába esek, a saját kis csapdámba. Választanom kell és döntenem, mi fontos és mit hanyagolhatok el, miről kell lemondanom, és cserébe mindezekért mit kaphatok.
Választani már választottam ugye a diétát. Döntöttem is, hogy végig csinálom bármi jön is közbe. Tudom, hogy ez most a legfontosabb vágyam. Azt is tudom, hogy miről kell ezért lemondanom. Egyedül azt nem tudom, hogy mit hanyagolhatok el, mert számos feladat van még a nap folyamán, amit meg kell csinálni, mert ha nem csinálom meg, teljes lesz a káosz.
Rugalmasnak kell lennem, meg kell tanulnom jól bánni az időmmel. Jelenleg én itthon vagyok, feladatom a teljes házimunka elvégzése, még néha az is gondot okoz, hogy a nap végére végezzek vele. Próbáltam már trükköket, hogyan lehet hosszabbítani a nap 24 óráját (korábban keltem, később feküdtem, napirendet írtam). De az élet legtöbbször saját maga alakította a sorsomat, én meg hagytam, mert nem volt erőm küzdeni. Igenis küzdenem kell ha azt szeretném, hogy teljesüljenek a vágyaim. Rájöttem, hogy itt a baj. Nem tanultam meg küzdeni, nem tanultam meg azt csinálni, amit épp akkor, épp abban a pillanatban tennem kellett volna.
De a helyzet nem javíthatatlan. Mindig lehet tanulni, el lehet kezdeni elölről, folytatni lehet onnan, ahol épp abbahagytam a dolgaim elvégzését. És amit majd kapok cserébe érte, az lesz ám a csoda! :) Ezért a csodáért bizony érdemes megtanulni küzdenem.
Hallgass meg egy dalt, amit ma reggelre küldök neked. :)
Utolsó kommentek