"az élet nem mindig habos torta..."

Sokszor kerültem már kelepcébe, és sokszor megfogadtam, hogy holnaptól másképp lesz. A címben szereplő mondat nagyon megfogott, jópofa, és tényleg igaz, hogy a kis teknőc mindig csak törtet előre, bármi is akad az útjába. Sok nehézséggel találja ő is szemben magát, neki ez a sors jutott, s ha neki van annyi esze, hogy megpróbál túlélni a saját kis közegében, akkor nekünk embereknek azt hiszem, hogy jóval nagyobb lehetőségünk van minderre.

Csínján kell bánni szavainkkal, de főleg tetteinket kell tudni összhangba hozni egyéniségünkkel, s társunk egyéniségével is. Azt hiszem, hogy szinte semmit nem kéne írnom a címben szereplő mondatról, mert annyira egyértelmű a jelentése. Elhamarkodottan tudunk cselekedni, elhamarkodottan mondunk ki bántó szavakat, nem is gondolunk bele, mennyire tudunk ártani vele társunknak.

Nagyon tudom szeretni azt, aki hozzám közel áll, néha túlságosan is nagyon, szinte rajongva. Épp ezért szeretném elérni amíg élek, hogy úgy tudjak szeretni, mint a kutyusok, akikre tényleg elmondható, hogy feltétel nélkül szeretik a gazdájukat. Akármit tehetsz velük, lehet, hogy csodálkozni fognak majd, miért kiáltottál rá olyan mérgesen, de a másik pillanatban már ott vannak körülötted, és hízelegnek, szeretnek, várják, hogy viszont szeresd te is őket. A hűség mintaképei ők, mindvégig kitartanak melletted, bármi történik is.

Minél gyakrabban és minél intenzívebben ismételgetünk egy gondolatot, annál erősebb lesz ez a törekvés a megvalósulásra, mígnem végül legyőz minden akadályt. Ezért vigyáznunk kell rá , mi is tölti ki a tudatunkat. Írtam már, hogy a "boldogság kulcsa a gondolkodás?" - Ha nem, leírom még egyszer, hogy jegyezzük meg végleg, örökre. Minden hit megvalósulásra tör, ezért higgy a szeretetreméltó dolgokban!

Te sem engedheted meg magadnak ezt, viszont másnak sem engedheted meg, hogy túllépjen bizonyos határt. Számtalanszor történik ehhez hasonló eset,mégis mindig csapdába esünk, elvetjük a sulykot mi magunk is, de hagyjuk azt is sokszor, hogy társunk keresztül nézzen rajtunk, mert neki épp úgy van kedve. Ebből semmi jó nem származik. Vagy veszekedés a vége, vagy a nagy hallgatás, ami aztán siralmas állapot tud lenni. Van kiút, vagy nem tehetünk semmit a béke érdekében?

Azt hiszem, megtanultam a leckét a tegnapi napból, mára már jókedvvel ébredtem. Az igaz, hogy nagyon nagy gyógyító ereje tud lenni a jóízű alvásnak. Egy kis délutáni sziesztát is alkalmazhatunk, s akkor is átgondolhatjuk még ami a nap folyamán addig történt, és felkészülhetünk a nap további kihívásaira. Aki nagyon mélypontra tud menni, vagy azért mert olyan a betegsége, vagy azért, mert rosszul tűri a stresszt, annak kétszer annyira törődnie kell magával, de legfőképp másokkal.

Avagy hogyan húzd ki magad szorult helyzetedből. Történt ma, hogy nagyon bal lábbal keltem fel, már kora reggel éreztem, hogy valami nincs rendben. Azt is éreztem, hogy ideges vagyok, és nem szeretném ha valaki is szembe jönne velem, mert annak ő issza meg a levét. Így is történt. Akivel csak kapcsolatba kerültem, érezhette, hogy forrong körülöttem a levegő, nem is nagyon válogattam meg a szavaimat, minden mindegy alapon kimondtam, mit érzek, aminek az lett a folytatása, hogy megsértettem a körülöttem lévőket. Átadtam sajnos a rosszkedvemet, sőt, még fokoztam is magamban azzal, hogy haragudtam az egész világra. Azt hiszem, hogy ilyenkor már nem lehet mit tenni.