"az élet nem mindig habos torta..."

Ha az éjfélt nevezzük határnak (pl.), akkor ha beteg vagy és még nem kezdtél bele az életmódváltásba, már csak ennyi időd maradt, hogy végre megreformáld önmagad. Alig 5 másodperc!!! De nem kell izgulnod, öt másodperc alatt bőven eljuthatsz arra az elhatározásra, hogy - akkor mától másképp lesz, másképp alakítom az életem. - Jól nézd meg ezt a képet, nem ijesztgetni szeretnélek vele, és azzal, amit leírok, de sokszor kerülünk hasonló kelepcébe, amikor már csak pár perc választ el a döntéstől. 

Egy könyvben olvastam, hogy a munka utolsó fázisában sokkal hatékonyabb a munkás, főleg, ha nem órabérre dolgozik, hanem teljesítményre. Vagy vegyük azt az esetet, ami hasonló ehhez, és pont én szoktam így járni. Vendégeket várok, tudom, hogy takarítani, főzni, sütni kell, de csak tologatom a napokat egymás után, mindig sűrítve a napi teendőim sorát. Azután, mikor már csak egy-két nap van hátra, akkor nincs mese, egyszer csak bele kell már kezdeni az egész készülődésbe, mert sosem leszek kész. Hát, mit mondjak?! Úgy be tudok gyorsulni, és olyan minőségi munkára is törekszem ilyenkor, mintha csak egy hónap állna a rendelkezésemre.

A lényeg, hogy ne várd meg az utolsó perceket, ne akkor tudj csak hatékony lenni a munkádban, vagy bármi másban, hanem tervezz előre, és tartsd is meg, amit kitűzöl magadnak nap nap után. Az órán lévő utolsó másodpercek mutatják jól, milyenek is tudunk lenni, ha éppen még nem kerget a tatár. Várunk és várunk, hogy valami vagy valaki megoldja helyettünk amit nekünk kellene. De az óra ketyeg rendületlenül, telnek a percek, s egyszer csak elüti az éjfélt. Ekkor derül ki, hogy jól döntöttünk-e, vagy van még min dolgoznunk.

Bármikor lehet életmódot változtatni, de egy életre kell, hogy szóljon az elhatározás.

Írtam már arról, hogy a stresszt nem jól tűröm. Sőt! Kifejezetten rosszul, mert a legkisebb változás is gondot okoz olykor-olykor. Változik viszont minden körülöttem folyamatosan, így egyre nagyobb kelepcébe kerülök, ha nem fogadom meg a saját bejegyzéseimben írt jó tanácsokat. Ha nem tudom követni a változást, kialakul a stressz, ez visszahúzódóvá tesz, ami egy idő múlva szintén stresszes hatást gyakorol rám. Beindul a láncrendszer.

Azt mondják, - az életben semmi sem véletlen. Sok mindenben hiszek, de váltakozó hangulataimnak köszönhetően gyakran a véletlenek alakítják a sorsomat. Hagyom, hogy sodorjon az ár, "lesz, ami lesz"- alapon. Nos, azért írom a blogot, mert változni szeretnék, az időmet jobban tudjam beosztani. Senkit nem szeretnék kioktatni, - hiszen megvannak hozzá a megfelelő szakemberek, akik hasznos tanácsot tudnak adni minden kérdésre. Célom csupán annyi, hogy elérjek egy sokkal nyugodtabb, meghittebb, szórakoztatóbb életet, ami engem is kielégít, és nem baj, ha segítek vele egy-két sorstársamnak, vagy azoknak, akik szeretnék megőrizni egészségüket.

Kell, hogy legyen egy bizonyos komfort zónám, amin alább nem adom, ami nélkül már nem tudnék élni. Ilyen pl. a családom, rájuk szükségem van, de nem szeretném őket sem kisajátítani, mindenki élje a saját életét, ahogy neki tetszik. Szükségem van embertársaimra is, akik nélkül nem tartanék ott, ahol most vagyok. Szükségem van arra, érzem, hogy szükségem van az írásra, a blog írására. 

Látsz engem az idő rohanásában a képen? Sokszor van, mikor a legfelső óra jellemző rám, vagyis már az utolsó utáni pillanatban vagyok. De az általános a nagy zűrzavar az idő nyomásában. Azért kezdtem írni a blogot, hogy ezt a nagy zűrzavart kiküszöböljem.

Gyere, haladjunk tovább, és köszönöm, ha eddig is velem voltál, velem tartottál! :)

Ui.: Küldök neked egy szép dalt, s jó éjszakát, jó pihenést!

Hová sietsz olyan nagyon?! Építed a karriered? Haladsz előre a ranglétrán? Igyekszel minden apró lépést kihasználni a mai napból, hogy semmi se vesszen kárba? Ehhez okosan kell megtervezned a feladataidat, és mindig tudnod kell magadban, honnan jöttél, honnan indultál, s hová szeretnél megérkezni. Mindig légy hálás az életedért, nem véletlenül vagy ezen a bolygón.

Ezen a képen úgy látom, annyira rohansz, hogy azt a mondást követed, miszerint: - "amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra." Még csak most kezdted a céljaidat követni, de olyan tempót diktálsz, hogy a végén magad sem fogod bírni. Annyira sietsz, hogy kihagysz egy-két lépcsőfokot, ezeket átugorva törtetsz a célod felé. Egyre magasabb akadályok jönnek, vajon bírni fogod, vagy megöl a stressz gyilkos nyila.

Tedd meg azokat a dolgokat, amiket meg kell tenned, azokat is, amiket nem szeretsz megtenni, ne kerüld ki az egyes lépcsőfokokat. Fő a fokozatosság! Először sajátítsd el az apróbb fogásokat, később jöhetnek a "nagyobb falatok", míg végül célba érsz. Vedd át a jó szokásokat, melyeket útközben hallasz vagy látsz, és egyszerűen pipáld ki, amiről úgy érzed, hogy túl kell lenned rajta. Először mindig a munka nehezén legyél túl. Képzeld el, hogy milyennek szeretnéd az életedet, milyenné szeretnéd varázsolni ebben a pillanatban, és valósítsd meg. Semmi sem áll az utadba, mert szabad vagy, s másnak is megadod a szabadságát.

Az ember vágyakból áll. Amire vágyik, azt akarja, amit akar, azt teszi, ahogyan cselekszik, úgy alakul az élete. Ne azt várd, hogy elteljen a nap, hanem minél többet élvezzél belőle! :)