Sokszor megfogadtam magamnak, hogy széppé varázsolom a lakást. De úgy igazán! És egyedül, csak az én ízlésemnek megfelelően. Nagyon kíváncsi lettem volna rá, hogy mivé tudtam volna átalakítani az otthonomat, ahol időnként igencsak nagy a felfordulás.
Idáig még nem jutottam, mindig leragadtam valahol. De egyszer rászánom az időmet, és megteszem. Csak függönyt kell varrni, abroszt kell vasalni, virágot tenni az asztalra,- ez nem sok, mégis alaposan változtathatunk vele a napi hangulatunkon. Egy kis takarítás itt, egy kis rendrakás ott, vagy feltenni a falra a rég megvett csodaszép képet, s máris máshogy néz ki a szoba, más a hangulata. Öröm lesz lakni benne.
Egyszerű lakásunk van, időnként nagy zűrzavarral, mert azt hiszem, hogy az idő ellenem dolgozik. Pedig épp az ellenkezője igaz, nem szánom rá az időmet a számomra fontos dolgokra. Az otthonunk árulkodik lelkivilágunkról, sok mindent elmond a hozzánk betérőknek. Mi pedig csak próbálunk elnézést kérni az összevisszaság miatt, pedig egy kis odafigyeléssel már szerethető kis kuckónk lenne, ahová érdemes hazajönni, kikapcsolódni a világ zajától.
Tehetsz bármit, ha akaratos vagy, nem tudsz fejlődni. Nálam ez a makacsság nem tud elindítani az úton sokszor.
"Csakazértis!" - mondom; no meg, hogy én beteg vagyok, azért nem tudok teljesíteni. Badarság!!! Ha nagyot nem is tudok alkotni, kis dolgokban azért még lehetek erős. Ezért ki kell alakítanom olyan szokásokat, rendszerességet, ami mindig állandó, egyszerű betartani, és főleg mindig lesz hozzá kedvem.
Sietek is, mert a könyvespolcom is arról árulkodik, hogy egy zavart személyiség vagyok, össze-vissza van pakolva minden. De legközelebb találkozunk, s te is beszámolhatsz nekem, hogy te tudtál-e az összevisszaságból rendet csinálni. Tudod! "kezdd kicsiben, gondolj nagyra!"
Zene a mai rendrakáshoz, csak neked!!! :)
Utolsó kommentek