Itt a tavasz, és úgy látom, mindenki életmódot szeretne váltani. Lehet, még jobban, mint január elsején. Egyre élénkebbek, egyre vidámabbak, egyre lelkesebbek vagyunk ilyen téren, talán azért is, mert elmaradtak a januári tervek eredményei, és most ugye szembesülünk önmagunkkal. Én is ilyen cipőben járok, nem is kell mondanom, hogy én örök életmódváltó leszek, valamiért nem tudom megvalósítani azt, amire pedig nagyon vágyom. Ezért is írom most ezt a bejegyzést ide, nem a fogyiblogba.
Itt ugye nem is csak magáról a fogyásról van szó már, hanem arról, hogy igenis megváltoztatom az életemet a saját magam érdekében, mert ha nem teszem, az visszafordíthatatlan következményekkel járhat. Miben tudok változni, ha eddig ez nem sikerült? Elsősorban gondolkodásmódban. Át kell fogalmaznom magamban kérdéseket, őszintén szembe kell néznem önmagammal, ki kell tudnom teljesedni, valamint el kell tudnom rugaszkodni a rossz lehetetlen negatív erőktől. Legelőször is nyugiban aludni térek, majd holnap az első feladat az lesz, hogy a tükörbe nézek, és jól megfigyelem magam, mi tetszik magamon és miben látok változást. Ha lesznek pozitív megfigyeléseim, abba rögtön belekapaszkodom és építem tovább, hogy minél inkább legyen a részem. Ha lesz olyan, ami nem tetszik magamon, azt jól fel kell jegyezni, bármilyen megszégyenítő is. Biztosan lesz ilyen, mert épp emiatt nézek holnap a tükörbe, mert ma észbekaptam, hogy tovább nem lehet ezt halogatni (mármint az önmagammal való szembesítést). Egy megérzést sohasem szabad semmibe venni. Történt ugyanis valami, amit ki kell nyomoznom magamnak, és ehhez mindenképpen tükörbe kell néznem, hogy meggyőződjek a valóságáról. Ma már nem szomorítom magam emiatt, marad a holnap.
Mindig az alapoktól kell elindulni, és ugyanide kell visszatérni, ha gond van, bárhol is tartunk az életünkben. Tudom, hogy fájni fog holnap az, ami majd be is bizonyosodik, de vállalom önmagam mindig, bármilyen változásra is van szükségem. A tavaszt egyébként is úgy kell elfogadnunk, mint a változást magát. Le kell cserélnünk a régi ruháinkat újra, mert a régiek már elavultak, mást kíván meg a mostani környezetünk. Erősebb, mozgékonyabb, fiatalabb testet követel meg a mostani helyzetünk. Újjá kell születnünk, más felfogásban kell gondolkodnunk, és más érzésekkel kell indítanunk egy-egy napunkat, mint eddig. Ki kell szűrni mindent, ami ártalmas, és teret kell nyitni az újnak, minden olyan tényezőt be kell vonni ebbe az átalakulásba, ami előremozdítja a szekerünket. Nem elég kívánni, hogy az életünk megváltozzon, szívvel-lélekkel törekednünk kell rá. Bármilyen körülmények közé kerültünk is, tárgyilagosan fel kell mérni, mi juttatott el idáig. Fel kell mérni a terepet, körül kell nézni, meg kell győződni a lehetőségekről, és ha készen állunk rá, meg kell lépni a sorsfordító lépést. Ha nem jutunk el eddig, akkor még nem vagyunk készek a változásra, ha viszont úgy érezzük, hogy készek vagyunk rá, akkor a lehetőségeket is észre fogjuk venni. De ha nem tudjuk ezeket a lehetőségeket kihasználni, akkor újra és újra megint végig kell járni ugyanazt az utat, amit már egyszer megtettünk. A feladat adott, a munkát el lehet kezdeni. Holnap én is más szemmel nézem már magamat, ma még engedek egy kis lazítást ilyen téren.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd kedvedre. :)
Utolsó kommentek