Sokszor elszalad velem a ló, és túlgondolok dolgokat, amiket pedig nem lenne szabad úgy gondolnom, ahogy azt teszem. Ebből adódóan ez sok csalódáshoz vezetett már, hiszen volt, hogy többet hittem valamiről, mint aminek az bizonyult. Ez egy rossz szokás a részemről, és nem szeretnék mindent a betegségemre hárítani, de előtte nem voltam ilyen.
"Ne szomorkodj, ha valami szépet csinálsz, és senki sem veszi észre. A Nap is minden reggel csodálatos előadást tart, pedig a közönség nagy része alszik."
John Lennon
Hallgass meg egy dalt, s légy vidám egész nap! :)
Célok nélkül, cél nélkül élni a legnagyobb ostobaság, szerintem. Pedig nem mindig használunk időt a tervezésre, a napirendünk kialakítására, meg lehet, másra sem. Egy jó könyvben olvastam, hogy - "minden tudatosan élő ember kellene, hogy rendelkezzen egy egynapos, egyhetes, egy hónapos, egyéves, hároméves, ötéves és tízéves tervvel." És, tisztában kellene lennünk azzal, hogy az adott pillanatban hol állunk a terveink és céljaink megvalósításában.
Tengernyi szeretet van bennünk, szerintem mindenki így születik, sok szeretettel a szívében. Olyan nincs, hogy valaki csak morcos és haragos tud lenni, meg mindig csak haragszik a világra, ez annyira természetellenes, hogy ki van zárva ennek még a lehetősége is. Te is megtapasztaltad már biztosan, hogy milyen sok szeretetteljes emberrel találkoztál már életed során.
"Ahogy minden mást is, az emberek gyakran egész máshol keresik az igazságosságot, zúgolódnak, mert oly kevés jut nekik belőle. Nyisd ki a szemed, először te magad légy igazságos! Add oda mindazt, amit adni lehet! Mindig, mindig van mit adni, ha csak kedvességet is! Ha ez utóbbit mindenki megadná, s nem bánna oly zsugorian a kedves szavakkal, sokkal több szeretet és igazságosság lenne a világon!"
Anne Frank
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel! :)
ui.: az idézet a citatum.hu oldalról való
Van, amikor túl gyorsan telik az idő. Próbálnád marasztalni, késleltetni, de nem tudod, nincs ráhatásod, és csak azt érzed, hogy száguld, mint a gyorsvonat. Túl gyorsan peregnek az események és nem tudod követni. Pihenni szeretnél, de nem lehet, mert fogy az idő, sok a dolog, és kicsúszik a lábad alól a talaj, és már nem tudsz rendszert vinni a napjaid közé.
Sok mindenen gondolkodunk akár egyetlenegy perc alatt is. Az, hogy melyik gondolatodat tartod eléggé fontosnak ahhoz, hogy tovább is foglalkozz vele, csakis tőled függ. Ez határozza meg a további életedet, a további lépéseidet, amiket megteszel majd a napod során. De majd csak később derül ki, hogy érdemes volt-e megragadnod azt a pillanatot, vagy sem?!
Egy fogyókúrás könyvben olvastam, hogy mi is kell egy fogyókúra vagy a diéta elkezdéséhez. Fel volt sorolva, hogy kell hozzá: - szándék, elszántság, akaraterő, kitartás. Mivel a szándék az megvolt bennem, tudom mi is az a kitartás, meg hogy akaraterő valószínű, hogy kell a fogyóhoz, de a második szónál, az elszántságnál megakadtam. Talán ez az oka, hogy eddig még mindig kudarcot vallottam?
Amikor régen még őseinket "stressz" érte, akkor ugye volt kétféle választási lehetőségük. Például ha megtámadta őket egy tigris, akkor vagy felvették a kesztyűt és támadtak, vagy pedig nagyon sürgősen elfutottak, és ha elég gyorsak voltak, meg is úszhatták az egészet épp bőrrel. A modern élet viszont már sok furcsaságot tartogat ezen a téren, mármint a stressz terén.
Általában nem szoktuk csakúgy elhatározni, hogy, na jól van, most pozitívan gondolkodom, mert annak ugye nagyon sok jó áldásos hatása van rám nézve. Inkább csakúgy jönnek a gondolataink, és amelyik szimpatikus, abba belekapaszkodunk egy kicsit, azt erősítjük, és az érzelmeink is efféleképpen alakulnak ezután. Ezért nem biztos, hogy ez a megfogott gondolat pozitív, ez lehet negatív is, még akkor is, ha én azt írtam, hogy ugye nekünk szimpatikus gondolatokba kapaszkodunk úgy általában.
Utolsó kommentek