Hát, kezdjük csak el ezt a témát boncolgatni, mert jó ha a színfalak mögé tekintünk, mert megtalálhatjuk ott az igazság forrását. Mindig hasonlítjuk magunkat másokhoz. Ez még akkor is így van, ha ezt nem szándékosan tesszük. Összehasonlítjuk az életvitelünket másokéval, megnézzük, kíváncsiak vagyunk arra, hogy mások hogyan élnek és ezt hogyan is csinálják, és ehhez képest mi hol tartunk. Ha ez az összehasonlítás kicsit sántít, akkor leszünk irigyek másokra, a szomszédunkra, a barátunkra és sok mindenki másra.
Már csak azért is sántít ez az összehasonlítás, mert leértékeljük ezzel magunkat és irigyen tekintgetünk másfelé, és szeretnénk mi is úgy élni mint a szomszéd vagy a barátunk. Ehhez képest erőnkön felül bevállalunk bármit, csakhogy hasonlóan élhessünk, mint a szomszédunk, mert az számunkra szimpatikus. Meg lehet azért is, mert nehogy már többet mutasson fel a szomszéd, mint mi! Nos, itt már az irigységről beszélhetünk, mégpedig a csúnyábbik fajtából. Lehet, nem is vagyunk tudatában, hogy irigyelünk valamit, ami a másé, de mégiscsak beférkőzik ez az érzelem a szívünkbe. Később lehet, hogy rájövünk, hogy így élni nem jó, és ekkor ki is tudjuk alakítani a saját kis jól működő komfortos életünket, amiben jól érezzük magunkat mindig. Minden negatív csengésű szót jó ha még időben felülvizsgálunk, és jó ha észrevesszük, hogy a közelünkbe férkőztek, és gyakorolni kell megszabadulnunk ezektől az érzésektől is, amik ilyenkor eltöltenek minket. Én is ilyen vagyok még nagyon sokszor, pedig már régen felfedeztem, hogy nem jó érzések ezek.
Bánt minket, hogy a szomszédnak már megint egy újabb kocsija van, bánt minket, hogy jut nekik mindenre, amit csak el tudunk képzelni, bánt minket az is, hogy mi erre képtelenek vagyunk. Irigyeljük azt, amit a másik ember elért az életében. Mi is szeretnénk ott tartani, ahol ők vannak, azok, akiknek minden sikerül az életben. Sőt!, még jobb, ha túl is tudjuk szárnyalni őket, mert hát, bennünk is van kurázsi, mi is képesnek érezzük magunkat arra, hogy mindazt létrehozzuk, mint amit a szomszédnak sikerült létrehoznia. Pedig nem szép dolog irigyen tekintgetni mindenfelé. Értékeljük azt, amit mi a saját erőnkből létrehoztunk, és legyünk büszkék arra, hogy ez a mi részünk, és nem kell másokkal foglalkoznunk, nem kell mindenáron erőnkön felül teljesíteni. Az otthonunk azért az otthonunk, mert ott jól érezzük magunkat, onnan nem vágyunk másfelé, és ott nem is érdekel minket, hogy kinek mije is van, és azt hogyan teremtette elő. Szokjunk le az állandó összehasonlítgatásról és legyünk arra büszkék, amiket mi értünk el az életünkben teljesen egyedül. Csak rontunk a hangulatunkon azzal, ha mégsem sikerül elérni azt a célt, hogy olyanok legyünk, mint mások. Ha elég belátóak vagyunk, hamar rájövünk az ellentmondásra, és hamar ki is tudjuk ezt javítani, és akkor már nem irigységről beszélünk, hanem egészen másról. Mindenkit elkap a hév, hogy irigykedjen egy kicsit valamiért. Ezt nem tudom hogy örökölni is lehet-e, de tanulni, rászokni igenis rá lehet szokni az irigységre, ami nem kívánatos egyáltalán az életünkben. Úgyhogy gondolkozzunk csak józan ésszel és lássuk be, hogy az irigység még sosem oldotta meg a problémánkat, csak rontott a helyzetünkön.
Gyorsan küldök is egy dalt neked, mert már megint éjjel fél kettő van, mint a múltkori bejegyzésnél, ezért húzd a nyakadba a takarót, és aludj egy jót reggelig! :)
Utolsó kommentek