Most lesz három éve annak, hogy elvesztettem az édesanyámat. Olyan áldott jó természete volt, amit mindig is irigyeltem tőle, mindenkivel megtalálta az összhangot, mindenkihez kedves tudott lenni és sosem láttam őt haragudni semmiért. Őszintének neveltek bennünket, gyerekeket, hogy meg tudjuk állni a helyünket az életben.
A reggel olyan, mint egy friss fejezet egy könyvben. Minden nap új lehetőségeket és kalandokat hoz magával. Nyisd ki a szemed, lélegezz mélyen, és készülj fel arra, hogy megírd a saját történetedet a napfény első sugaraival. - ez olyan szépre sikeredett, ez a kezdés, hogy remélem, bearanyozza a reggeledet.
Szeretem a zenét, szeretem a dalokat, olyan légkört teremtenek körülöttem, ami édes a szívemnek. Amikor csak tudok, igyekszem ilyen módon kikapcsolódni, bevallom, hogy van, amikor feljebb tekerem a hangerőt, mert úgy élvezetesebb hallgatni, átadom magam az élménynek. Próbáld ki te is, ha hasonló típusú vagy, mint én! :)
Sajnos sok mindent megtapasztaltam már a betegségemen keresztül, vagy éppen abból kifolyólag. Az érzéseim sokszínűek és időnként meghökkentőek voltak, de úgy érzem, mostanra eljutottam egy olyan pontra, ahol megoszthatom veled ezt az utazást.
Már az 1900-as évek is hatalmas változást hozott akkor az emberiség életébe, a második ipari forradalom során új találmány(ok) jöttek létre, a vegyészetben, az elektromosságban, az olajiparban és az acéliparban. Az árucikkek tömegtermelése szintén fejlődésnek indult, az étel, az ital, a ruházat, a közlekedés a korai rádiók és gramofonok előállításának gépesítése a lakosság szükségleteit szolgálta, egyúttal egyre több munkahelyet teremtett. (írja a Wikipédia), én magamtól nem tudtam volna így összeszedni ezt.
"Minden pillanatban milliónyi csoda történik körülöttünk - nyílnak a virágok, csicseregnek a madarak, zümmög a méh, lehullik egy esőcsepp, hópehely libben át a tiszta esti égen. A csoda mindenütt jelen van. Ha meg tudod élni, az élet nem más, mint egy mindennapi csoda." (Sadhguru) (az idézet a citatum.hu oldalról való)
Ha egyszer felismered a szavakban rejlő hatalmat, többé nem beszélsz meggondolatlanul. Ezt nem ijesztgetésnek szánom ezt az előző mondatot, hanem inkább biztatásnak arra, hogy előbb gondolkodjunk, mint cselekednénk. Nagyon-nagyon sok gond és probléma adódott már abból, hogy hirtelen mondtunk ki valamit, amit később lehet nem is úgy gondoltuk. Ilyenkor már mit lehet csinálni, ha már megtörtént, aminek jó lett volna meg nem történnie?
Túl érzékeny vagy a körülötted lévő világra? Talán észre kellene venned, hogy a hiba nem benned van, nem a te hibád, hogy valamire túl érzékenyen reagálsz. Olyan világban élünk manapság, hogy ember legyen a talpán, aki mindenhol minden szinten mindig meg tudja állni a helyét.
Ha meg mersz tenni olyan dolgokat, amiket addig nem mertél megtenni, vajon mit érzel legbelül a szívedben? Amikor már semmilyen akadályt nem látsz magad körül, amikor már nem számít, hogy ki mit mond, mert tudod, hogy jót cselekszel és ez a te dolgod, a te feladatod, a te részed, akkor mit érzel vajon a szíved mélyén?
Eszembe jutott A kis herceg című könyv (Antoine de Saint-Exupéry), csak nem tudtam most hirtelen felidézni a mondatot, ezért mellékelem, olvasd csak: - "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." , és ezért adtam más címet a bejegyzésnek. Az én szívemnek ugyanazt jelenti.
Utolsó kommentek