Van, amit el kell tudnunk engedni az életünkből, bármennyire is szeretnénk ragaszkodni hozzá. Sajnos, van az a helyzet, amikor belátóbbá kell válnunk, és akármennyire is nem esik jól, engednünk kell, meg kell adni magunkat, hogy úgy folytatódjon az életünk, ahogyan kell. Nagyon fájdalmas ez az elengedési folyamat, lehet, nem is sikerül ezt teljes mértékben megvalósítanunk, de amikor belátjuk, hogy csak ez az egy megoldás létezik, akkor meg kell tennünk.
A címbéli mondatot nem én fedeztem fel, de nagyon egyet tudok érteni vele. Eddigi életemben sokszor voltam boldogtalan. Nem volt akkor erőm kutatni azután, hogy vajon miért is. De tényleg! Mi lehet a boldogtalanságunk oka? Betegség? Nem jó közérzet? Rossz volt a napunk? vagy Valami egészen más dolog okozza ezt az érzést? Ha mindennek oka van, akkor a boldogtalanságunknak is van valamilyen oka. De mi lehet ez? Mindig másért vagyunk boldogtalanok vagy egyszerűen csak a kedvünk megy el, és nem tudjuk visszavarázsolni az elvesztett jókedvünket?
Hát, szó se róla, nem szeretek fogorvoshoz járni, de muszáj. Mindig a legvégsőkig halogatom a dolgot, ezért csakis önmagamnak köszönhetem, ha nem idejében látogatom meg a fogorvost. Amikor döntünk valamiben, tudnunk kell, hogy ez most mivel jár. Sőt! Egyből észrevesszük, hogy igen!, jobb lett volna meghozni ezt a döntésünket már sokkal, de sokkal hamarabb, és akkor kevesebb fájdalommal is járna, mert még időben lépünk, akkor, amikor tényleg itt van annak az ideje.
Wass Albert: Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündérhajnalán
Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz...s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!
---
Remélem, hogy te jobban érted az angol nyelvet, mint én, bár én is angol tagozatra jártam a suliban, de mégsem sikerült úgy istenigazából elsajátítani az angol nyelvet. Mégis imádom, mert épp ezért is tanultam sokat. Mindig is szerettem tanulni, jó tanuló is voltam, de a folytatást már kettétörte a betegségem, ezért másképp kellett élni az életemet. Mindig is lesznek sorsfordító események az életünkben, és nekünk alkalmazkodni kell tudnunk ezekhez a pillanatokhoz.
"Törődj magaddal, minden korodban örülj annak, ami éppen soron van. Egy nap majd megérted, milyen fontos ez. Hagyd, hogy fényképezzenek, akárhányszor. Mosolyogj, és ha félsz, táncolj és énekelj, amilyen hangosan csak tudsz. Az segít. Szánj időt magadra, ábrándozz a szobádba zárkózva, és olvass mindenfélét, nem érdekes, honnan való, valami értelme mindennek van. Ne aggódj sokat a holnap miatt, a valódi gondokat úgysem látod előre, váratlanul jönnek." (Sara Rattaro)
Hallgass meg egy dalt, és élj egy boldog életet! :)
"Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Megvan? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel!"
(Tuti gimi c. film) - (az idézet a citatum.hu oldalról való.)
Hallgass meg egy dalt, s kívánj most valamit magadnak! :)
Hát, úgy döntöttem, hogy most kezdek bele az ünneplésbe, mert nem biztos, hogy június 6-án rá fogok érni írni neked a blogról. Tíz évet ölel fel ez a blog, van benne jó is meg rossz is, szerintem dönts úgy, hogy csak a szép élményeket őrzöd meg a szíved mélyén, a többiből meg tanulsz és ha lehet, örökre elfelejted. Felejteni nem könnyű dolog, lehet, nem is kell mindig, ezért jó, ha mindig a szemünk előtt vannak a negatív érzéseink is, hogy tudjuk, miket nem szabad erőltetni az életünkben.
Ezt bizton állíthatom, mert számos példáját láttam már ennek én is. Mondjuk én nem vagyok túl jó benne, de még nálam is működik a dolog, úgyhogy ha kellően felkészült vagy, akkor kezdődhet is a nagy kaland.
Húú, de késő van! vagy, Túl korán talán, de az az egy biztos, hogy itthon vagyok, hazaérkeztem! :) Van egy kis aranyos idézet: - "Mindenütt jó, de mindig elzavarnak!" -, ezt csak azért írom, mert tényleg jó hazaérkezni valahonnan, bármerre is jár az ember lánya. Itthon vagyok, és már aludtam is, csak felébredtem most, és eszembe jutottál! :)
Utolsó kommentek