A fenti címbejegyzést valamelyik könyvemben olvastam, és minden áldott reggel elismétlem magamnak. Vannak olyan pillanatok az életünkben, amikor a megérzéseink vezetnek minket, és igencsak jó ha hallgatunk rájuk. Megérzed, hogy épp haza kell jönnöd, mert legbelül így érzel. Megérzed, hogy most kell elindulnod valamerre, mert legbelül most így érzel. A legkézenfekvőbb tanács ilyenkor, hogy kövesd a szíved ritmusát, hallgass a megérzéseidre.
Van, amikor úgy érezzük, hogy mindent megkaptunk az életünktől, de bizony úgy is van, hogy úgy érezzük, hogy ellenünk játszik minden. Ilyenkor csakis egy jelszavunk lehet, mégpedig az, hogy - Kezeld lazán, rugalmasan a gondokat!
A minap történt, hogy ingerültebben szóltam, igaz, meleg van, de ez nem lehet ok az ilyesmire. Egyből észrevettem magam és igyekeztem is helyrehozni a hibámat. Nagyon tanácsolom ebben a rekkenő hőségben, hogy nagyon-nagyon figyeljünk oda a szavainkra, megbánthatunk vele valakit, és szörnyű bűntudatunk lehet tőle. Figyeljünk oda a társainkra is, mindenki a tűrőképessége határán van és nem kell sok ahhoz, hogy minden felboruljon körülöttünk.
Minden nap úgy kellene ébrednünk, hogy teli vagyunk energiával, jókedvvel indítjuk a napunkat és ez meg is marad egész napon át. Sokszor gondolkodom, hogy ez miért nincs így mindig? Van, amikor úgy érezzük, hogy mázsás teher van rajtunk, pedig még reggel nyolc óra sincsen. Mindenünk fáj, ólomlábakon járunk, lelassulunk, a kedvünk pedig nemhogy jó lenne, épp ellenkezőleg, szinte minden életkedv elszáll belőlünk.
Már annyiszor írtam neked, hogy tűzz ki célokat magadnak, hogy már valószínű, hogy a könyöködön jön ki. De én minden egyes bejegyzésben írnám azt, hogy célok nélkül csak félemberek vagyunk. És ez így igaz!
Nagyon sok mindent kibírunk, de ha összetornyosulnak a gondjaink, bizony hogy legelőször a lelkünk sérül meg. Egyedül nagyon nehéz minden problémát megoldani. Ilyenkor van az, hogy már a lelkünk teljesen megadja magát, és fizikailag is teljesen kimerülünk.
A kérdés az, hogy mit vagy képes elviselni? Egy felhőszakadást? Vagy egy olyan napot, amikor totál ki vagy készülve, és úgy gondolod, hogy nincs több erőd ma már semmihez? Vagy magadra maradsz, mert elveszítetted a házadat? Mi az a határ, ami már meghúzza azt a vonalat, hogy no, innen már nincs kiút, feladom, nincs több ötletem? Hadd legyen aminek lennie kell!
Még 2017. decemberében, karácsonykor írtam egy listát az álmaimról, amik szerettem volna ha megvalósulnak. Egy coah gyakorlat egyik feladataként írtam mindezt össze, és több mint 150 db célt, vágyat írtam a jegyzetfüzetembe. Most kukkantottam rá, és nagy örömmel látom, hogy nagyon sok minden teljesült már belőle. :)
Ha akkor, amikor szükségem lett volna rá, tudtam volna ezeket a jó tanácsokat, talán másképpen alakult volna az én édesanyám sorsa is, mert én nagyon keveset tudtam az Alzheimer vagy Demencia ápolásáról. Azért ajánlom ezeket a videókat, hogy akit érint, nézze meg, sok mindent megért ezeknek a betegségeknek a mibenlétéről.
Egy ötlet. Ennyi kell csak ahhoz, hogy szinte gyökeresen megváltozzon az életed. Egy gondolat, mely átformálja a lelkivilágodat is. Mondd csak, mihez kezdenél, ha magadra hagynának téged egy szobában egy üres papírral és egy ceruzával?
Utolsó kommentek