"az élet nem mindig habos torta..."

Van, amikor leeresztünk, mint egy lufi, és van, mikor erőnk teljében vagyunk. Nos, amikor gyenge az erőnk, hajlamosak vagyunk kicsit elkényelmesedni, kényeztetjük magunkat mindenfélével, hogy valahogyan kibírjuk az előttünk álló napokat.

Van úgy, hogy sok időre el vagyunk választva a társainktól, a szeretteinktől, mert más utakon vagyunk kénytelenek járni. De amikor egyszer visszatérsz, észreveszed majd, hogy nagyon várnak téged vissza, és nagyon örülnek, hogy veled lehetnek.

Van úgy, hogy úgy érezzük, "elszaladt velünk a ló", kicsit túlfeszítettük a határainkat, olyan dolgokat kezdünk tenni, ami nem vall ránk, ezért jó ha mindig felülvizsgáljuk önmagunkat. Ez azért is jó, nehogy hamis színben tűnjünk fel mások előtt.

Talán túl türelmetlenek vagyunk néha, nem tudjuk kivárni, amíg valami beteljesül, amíg valami igazán megtörténik, amíg ejön valaminek az ideje. Sürgetjük az időt, kapkodunk, beleavatkozunk a dolgok rendes menetébe, majd csodálkozunk, hogy miért nem úgy alakulnak körülöttünk az események, mint azt mi várjuk.

Ha valaki egyszer szerelmes lesz, nem állhat az útjába semmi sem. Amit kigondol, azt azonnyomban meg is valósítja. Gyönyörű érzés szerelmesnek lenni! A szívünk eltelik csodás érzésekkel, két szív egyszerre dobban, egyszerre gondolunk ugyanarra a dologra, és mindig csak egymást látjuk meg mindenben.

Mindennap dönthetünk úgy, hogy kedvesek leszünk a társainkhoz. Ez csupán elhatározás kérdése. De lehet, hogy inkább a bensőnkből fakadó jóság dönti el, hogy hogyan is viszonyulunk a környezetünkhöz.

Nem mindig tudjuk viszonozni azt a sok szeretetet, amit kapunk a társainktól. Apró kedvességek formájában nyilvánul meg a szeretetük felénk, és ilyenkor eltölt minket a hála érzése. Legbelül a szívünk mélyén sok-sok érzés kavarog bennünk, de mindig megérint minket egy-egy kedves szó, mondat, ölelés.

Vannak élethelyzetek, amikor is jó ha észrevesszük magunkat, azt, hogy nem mindig mi vagyunk a legfontosabbak mások számára. Ez lehet, hogy lelomboz egy kicsit minket, de akkor is tudnunk kell parancsolni az érzelmeinknek. Át kell tudunk adni a lehetőséget másoknak, érvényesülni hagyni azt, aki akkor és ott, abban a pillanatban számít.

Hát, ez nem mindig olyan egyszerű. Mármint hogy gondolkodjunk helyesen. De amit a címben írt mondat sejtet, az igaz is, mivel valóban jobban érezzük majd magunkat, ha helyes dolgokat teszünk. Persze hogy mindenki arra törekszik, hogy a lehető leghelyesebben gondolkozzék, döntsön egy-egy helyzetben. Csak nem mindig sikerül.

"Nem szabad más életét élnünk csak azért, mert az izgalmasabbnak tűnik." Csak egy életünk van. Ezt az egyet kell úgy beosztani magunknak, hogy minden percben jól érezhessük magunkat. Bár nagyon vonzó lehet, hogy már egy előre jól kitaposott ösvényen haladjunk, mégis a változatosság teszi élénkebbé, izgalmasabbá napjainkat.