Talán túl türelmetlenek vagyunk néha, nem tudjuk kivárni, amíg valami beteljesül, amíg valami igazán megtörténik, amíg ejön valaminek az ideje. Sürgetjük az időt, kapkodunk, beleavatkozunk a dolgok rendes menetébe, majd csodálkozunk, hogy miért nem úgy alakulnak körülöttünk az események, mint azt mi várjuk.
Nehéz leszokni a türelmetlenségről, de nem lehetetlen vállalkozás. Ha emlékeztetjük magunkat mindig arra, hogy mindennek eljön a maga ideje, könnyebben találhatunk megoldást a problémáinkra. Sokszor már a következő pillanatban beteljesedik az, amit annyira szeretnénk, de lehet, hogy még ezt sem tudjuk kivárni. Gyorsan cselekszünk, a pillanat hevében, mert nem gondoljuk végig, hogy mi is történhet később. Nem tudunk gondolkodni más emberek fejével, és gyakran ez okozza a bajt.
Ha tudnánk várni egy kicsit, sokszor az élet oldaná meg azokat a gondjainkat, amik ebben a pillanatban érintenek minket. A problémákkal az a baj, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítunk nekik időnként. Máris meg szeretnénk oldani őket, még végig sem gondoljuk, hogy mi miért is történt az életünkben. Valahogyan mindig lesz megoldás pedig, még akkor is, ha erőszakosan próbálunk beleavatkozni a dolgok menetébe. Próbáljuk ki, hogy egy nehéznek tűnő feladatunknál várjunk, hadd teljen az idő, adjunk lehetőséget más esélyeknek is, mint az elsőre ígérkezik. Amikor alszunk egyet egy nehéz nap után és végiggondoljuk ugyanazokat a nehézségeket, amivel szembesültünk előző nap, nagyon sokszor van, hogy másképp értékeljük azt, ami történt velünk. Nyugodtabban és logikusabban látjuk ugyanazt a szituációt, és lehet, hogy már másnapra sok akadály elgördül az utunkból. Ha megtanulunk várni, lehiggadni kicsit, józanabbul és tisztábban látjuk át a dolgainkat.
Gyakoroljunk kis apró problémákat megoldani. Tegyük ezt úgy, hogy nem cselekszünk azonnal, hanem adunk magunknak gondolkodási időt a megoldásra. Ha túl sok feladatunk gyűlik össze, mindenképpen ajánlatos egy kis pihenőt tartani, hogy végig tudjuk gondolni, mit is kell tennünk sorban egymás után. Azt hisszük, hogy az idő sokszor ellenünk dolgozik, pedig ez nincs így. Csak ha nem tulajdonítunk neki annyi jelentőséget, mint azt kellene, akkor játszik ellenünk az idő. Például ha tékozlón elherdáljuk a drága időnket, akkor bizony hiába is várjuk, hogy majd a segítségünkre lesz.
Legyünk mindig elég nyugodtak ahhoz, hogy dönteni tudjunk vészes helyzetekben. Különben visszájára is fordulhat a dolog. Ne érezzük úgy, hogy most rögtön kell cselekednünk, várjuk meg, hogy mit hoz a következő pillanat, és csak amikor biztosak vagyunk önmagunkban, akkor tegyük meg a megfelelő lépéseket. Így a türelmünk is egyre nő, és problémamegoldó készségünk is javulni fog.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek