Vannak élethelyzetek, amikor is jó ha észrevesszük magunkat, azt, hogy nem mindig mi vagyunk a legfontosabbak mások számára. Ez lehet, hogy lelomboz egy kicsit minket, de akkor is tudnunk kell parancsolni az érzelmeinknek. Át kell tudunk adni a lehetőséget másoknak, érvényesülni hagyni azt, aki akkor és ott, abban a pillanatban számít.
Lehet, hogy furcsa, hogy ezt írom, mégis van, amikor túllövünk a célon, és ezt észre kell tudni vennünk magunkon. Ilyenkor azt hisszük, csak mi számítunk, csak körülöttünk forog a világ. Ez bizony nincs mindig így. Be kell látnunk, hogy egyszer fent és egyszer lent vagyunk az életünkben. Ha mindig a toppon szeretnénk lenni, abból kifejlődhet olyan negatív hatás is, amit lehet, hogy nem is szerettünk volna előidézni.
Legyünk kedvesek, legyünk olykor elnézőek, legyünk olyanok, akik tudnak mértéket tartani mindenben. Nem jó, ha elsodrunk másokat azért, hogy mi érvényesülhessünk. Ez azért ritkán fordul elő szerintem, de jó ha felkészülünk előre. Nem akarok durván senkinek az érzemi világába rontani, mégis meg kell említeni, hogy van az az élethelyzet, amikor is másoknak kell átadni a siker lehetőségét. Nem lehetünk mindig mi a legfontosabb személyek mások életében. Kicsit visszahúzódónak is lenni kell tudni. Észre kell vennünk, ha túlfeszítettük a húrt, vagy az élet kényszerített minket olyan helyzetbe, amikor háttérben kell maradnunk. Nem egy egyszerű feladat ez, mert ha megízleltük a sikert, azt, hogy van amikor csodálnak minket, akkor még többet szeretnénk kihozni önmagunkból. Nincs is ezzel semmi baj addig, amíg másokat nem szorítunk háttérbe. Van, amikor mi kell, hogy háttérben maradjunk, elsőbbséget nyújtva a társainknak.
Az élet örök körforgás, mondhatnánk. Egyik helyzetből kerülünk a másikba, és nem is sejtjük, hogy mikor kapunk mi lehetőséget arra, hogy bizonyítsunk. Sok mindent szeretnénk bizonyítani, de nem mindig sikerül ez teljesen jól. Ha csak önmagunkat tesszük előtérbe, az egy idő után kellemetlen is lehet ránk nézve. Bízzunk saját ítélőképességünkben! Nagyrészt meg tudjuk ítélni, hogy mikor is kedvez nekünk a jószerencse, a helyzet maga, és így nem csinálunk fölösleges galibát magunknak. Ha belátjuk, hogy nem lehetünk mindig mi a legfontosabbak, ezzel esélyt adunk mások számára. Azt az esélyt, hogy ők is bizonyíthassanak. Legyünk belátóak, legyünk önzetlenek és legyünk néha kicsit átadóak mások felé. Így az életünk a helyes mederbe fog terelődni.
Küldök egy dalt neked, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek