Én még ilyet nem tapasztaltam. Annyira érzem, hogy velem vagytok jóban és rosszban, teljesen meg vagyok hatódva. Felér magával a gyógyulással. Nagyon köszönöm, hogy a gyengébb pillanatokban fogjátok a kezem, és nem engeditek el csak akkor, mikor úgy látjátok, hogy megállok a saját lábamon. :) Amióta írom a blogot, mindig itt vagytok mellettem, s érzitek mikor van szükségem segítségre. Kicsi vagyok ahhoz, hogy meg tudjam hálálni, de a szívem csücskét azt elfoglaltátok, azt tudnotok kell. :) Régen érzékenyültem el ennyire, mint most, pedig nálam hamar eltörik a mécses. Nem is tudom szavakba foglalni, amin most keresztül megyek. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy a gyógyulás folyamata. Ezt csak az érzi, aki átéli. Ezért egy kicsit érdemes betegnek lenni, mert ilyen csoda nem terem minden bokorban, az biztos.
Mindig hittem a gyógyulás hatalmas erejében, jártam természetgyógyászhoz, alkalmaztam az agykontrollt, az autogén tréninget, meg mindenféle mást is, de ez az együttérzés, amit tőletek kapok, ez egészen más. A mai napon hatalmas változáson mentem keresztül. Éreztem, hogy itt vagytok velem, és nem is volt kezdetben csak annyi erőm, hogy leüljek a gép elé, és nézegettem, mit írtam régebben. Láttam, hogy volt határtalan jókedvem sokszor. Ezt a jókedvet szereztétek nekem vissza, és egyre erősebbnek éreztem magam a nap folyamán, ahogy láttam, hogy itt vagytok velem, és a szívetekbe zártatok. :) Egyetlen egy nap alatt elfeledtem mindazt ami régen bántott, és ezt nektek köszönhetem, amiért nagyon hálás vagyok. :)
Nektek küldöm ezt a csodás dalt, hallgassátok szeretettel. :)
Ha bajba kerülsz, mindig van egy halvány remény, amiben bízhatsz. Mindig van egy szalmaszál, amibe tudsz kapaszkodni. Ha észre tudod venni, és megragadod a lehetőséget, és kész vagy cselekedni is, észreveszed majd, hogy a szálak kezdenek összefutni, és kedvezően alakulnak a dolgaid. Szerencsére úgy van kitalálva az életünk, hogy több jó dolog történik velünk, mint rossz. Soha ne add fel ezt a halvány, pici reményt, bízz a megérzéseidben, és bízz saját erődben.
Egyszer fent, egyszer lent. Most inkább úgy érzem, lefelé ránt magával az élet. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a körülmények játszadoznak velem, én magam is tehetek arról, hogy idáig jutottam. Legszívesebben bedobnám a törülközőt, és azt mondanám - vége!, eddig tartott, nincs tovább! - de ugye ez nem nagyon lenne szép az eddig elért eredményeimhez. Mert sok szép és jó is történik körülöttem, csak most valahogyan nem tudom értékelni. Kicsit megint kiégtem, és ez az érzés el szokott tartani egy jó ideig, ha nem teszek ellene semmit.
Hát, hogyan is kezdjem? Visszaolvastam a régebbi bejegyzéseimből egy párat, és meg kell, hogy állapítsam, változott a stílusom is, és persze én magam is. Kedvesebb bejegyzéseket írtam régebben, szerintem, persze mindent nagyon szubjektíven ítélek meg. A tavaly nyári rosszullétem erősen befolyásolja az azóta kialakult egyéniségemet. Volt, hogy újra kellett írni gyakorolnom, mert annyira csúnyán írtam már, hogy olvashatatlanná vált. A beszédközpontomat is erősen befolyásolta a leromlás. Küzdök minden nap, hogy egyre jobban legyek, és visszatérjen egy vidámabb stílusom, olyan, amilyen tényleg vagyok, és amilyennek szeretem én is magamat.
Amikor egyedül maradunk, bizony sokszor elfog minket a magány érzése. De a magány nem egyenlő az egyedülléttel. Ha egyedül vagy és azt érzed, hogy - de jó volna kitörni ebből a helyzetből! -, akkor lehet, hogy épp magányosnak érzed magad, nem tudod elfoglalni magad olyan dolgokkal, amiknek örülni tudnál. Keresd mindig, minden körülmények között a szívedhez közelálló erőket, személyeket, érzéseket. Lesz mindig, aki segíteni fog neked, érezni fogod a jelenlévő energiát, azt, ami az embertársaid szívéből árad feléd. Vedd észre, hogy nem vagy soha egyedül, épp ezért sohase zárd magad börtönbe.
Utolsó kommentek