Kell, hogy legyen annyi erőm, hogy meg tudjam oldani a saját problémámat. Ennél sokkal többre is képes kell, hogy legyek, hiszen az életben mindig adódnak dolgok, amikre nem számítunk, váratlanul jönnek, és hirtelen csapnak le ránk. Amikor riadólánc formájában zúdulnak egymás után a kellemetlenebbnél kellemetlenebb helyzetek az utunkba, tudnunk kell szelektálni belőlük, mert vannak amiket könnyebben meg tudunk oldani, és vannak időigényesebb gondjaink. A bensőm legmélyéről elő kell tudnom varázsolni azt az erőt, ami elindít egy változást, és majd beindul szép lassan a vidámabb történések sorozata is.
Várni tudni kell. Akárhol és akármilyen körülmények között is vagyunk, meg kell tanulni várni. Nincs mindig a kezünkben az adu ász, hogy mindent megnyerjünk, és minden sikert beseperjünk magunknak. De ha megvan bennünk a hajlandóság egy visszafogottabb életvitelre olyankor, mikor nem vagyunk a top 10-es lista élén, és észrevesszük, hogy most engedni kell a huszonegyből, nem érdemes erőltetni semmit, akkor lehet esélyünk arra, hogy jól jöjjünk ki rosszabb szituációból is.
Azért írok most sokat arról, hogy elég mélyen lent vagyok a gödör alján, mert ki kell tudnom kászálódni ebből a helyzetemből. Mindenki életében vannak ilyen holtpontok, amikor nem tudja hirtelen, mitévő is legyen. Az írással kicsit el is terelem a gondolataimat, mert rá vagyok kényszerülve arra, hogy mondatokat alkossak, pedig most nem nagyon jönnek a szavak, és a mondatok, kicsit kényszeríteni kell magamat az írásra. De ez a blog erről is szól, hogy hogyan küzdök meg a betegségemmel, és hogyan élem a napjaimat, ha rosszabb fázisban vagyok.
A megoldás csak az lehet, hogy egyrészt hasznos elfoglaltságot kell találnom a nap minden órájára, hogy még időm se legyen rossz gondolatokkal foglalkozni. Nehéz ilyenkor bármibe is jókedvűen belekezdeni. De kényszeríteni kell magam egy kicsit, mint ahogy az írást is most kényszerítem, mert ki kell, hogy jöjjön belőlem az a sok feszültség, ami bennem van. A jókedvet viszont elő lehet csalogatni valahonnan, az is biztos. Addig kell keresni, kutatni, míg olyan emlékek, vagy olyan történések jutnak eszünkbe, amikre örömmel gondolunk. És kicsit dédelgetni is kell ezeket az örömforrásokat, mert minden jó innen indul ki.
Eljön még az az idő is, mikor leszek olyan boldog és vidám, hogy madarat lehet velem fogatni. Addig is minden időt a leghasznosabban kell kihasználnom, és nem szabad semmiféle sértődöttséget éreznem a mostani helyzetem miatt. Mert be kell vallanom, saját magamra haragudtam a legjobban, és magamat okoltam mindenért, legfőképpen azért, mert elvesztettem a jókedvemet hirtelen.
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek