Egyszer fent, egyszer lent. Most inkább úgy érzem, lefelé ránt magával az élet. Biztos vagyok benne, hogy nem csak a körülmények játszadoznak velem, én magam is tehetek arról, hogy idáig jutottam. Legszívesebben bedobnám a törülközőt, és azt mondanám - vége!, eddig tartott, nincs tovább! - de ugye ez nem nagyon lenne szép az eddig elért eredményeimhez. Mert sok szép és jó is történik körülöttem, csak most valahogyan nem tudom értékelni. Kicsit megint kiégtem, és ez az érzés el szokott tartani egy jó ideig, ha nem teszek ellene semmit.
Pánik, stressz, félelem, aggodalmaskodás. Ezek uralják most a tudatomat, ilyenkor kell gyorsan cselekedni, hiszen így élni nem szabad, és nem is visz az életben sehová. Igen, az élet már csak ilyen. Néha úgy osztja le a kártyákat, hogy észnél kell lenni, hogyan is tudjuk jól megjátszani. Mit tudok tenni ebben a lehetetlen helyzetben?
Most minden erőmmel tornázom, mert arról tudom, hogy csökkenti a depressziót is, és a stressz ellen is kitűnő fegyver. Nem húzom be a vészféket, mert csak egy helyben topognék. Keresem az emberek társaságát, mert ilyenkor nem jó ha egyedül maradok a problémámmal. Az is igaz, hogy nem szabad egy legyintéssel elintézni, hogy -na, ilyen az élet, mit lehet tenni?! -, mert ez is negativitást szül. Örömforrások után kell néznem.
A tánc, a zene kikapcsol, megnyugtat. Korán keltem, vissza kell térnem a realitás földjére, és normális időben aludni térni, jót aludni, és reggel jó időben kell felkelni. A félelemmel és az aggodalmaskodással sokszor nem tudok mit kezdeni, mert csak úgy jön, és nem ereszt el. Lehet, hogy most egy fordulóponthoz érkezett az életem, és végig kell tudni élnem ezeket az érzelmeket. Mivel ezek káros érzelmek, ezért minél hamarabb meg kell szabadulnom tőlük. A legnagyobb fegyver a kezemben most a türelem lehet. Mivel ebből a tulajdonságból kevés jutott nekem, meg kell tanulnom türelmesnek lenni. Gyakorolni kell napról napra, óráról órára, percről percre.
Lesni kell az alkalmat, mikor is jut el hozzám egy pici napfény, ami felvidít, vidámmá tesz, és elhozza a várva várt örömöt, jókedvet és boldogságot. Értékelni kell tudnom amit az élettől eddig kaptam. Nincs pánik ha én nem akarom! Nincs stressz ha én nem akarom! Nincs semmiféle aggodalmaskodás ha én nem akarom! És nincs semmiféle félelem ha nem adok utat ezeknek a romboló érzelmeknek. Nem nyomom meg még a pánik gombot, mert annyi minden vár még rám, amihez én is kellek az életben.
Zenét hallgatok most, ha te is fent vagy velem, küldök neked egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
+ egy ráadásdal csak neked. :)
Utolsó kommentek