Hát, hogyan is kezdjem? Visszaolvastam a régebbi bejegyzéseimből egy párat, és meg kell, hogy állapítsam, változott a stílusom is, és persze én magam is. Kedvesebb bejegyzéseket írtam régebben, szerintem, persze mindent nagyon szubjektíven ítélek meg. A tavaly nyári rosszullétem erősen befolyásolja az azóta kialakult egyéniségemet. Volt, hogy újra kellett írni gyakorolnom, mert annyira csúnyán írtam már, hogy olvashatatlanná vált. A beszédközpontomat is erősen befolyásolta a leromlás. Küzdök minden nap, hogy egyre jobban legyek, és visszatérjen egy vidámabb stílusom, olyan, amilyen tényleg vagyok, és amilyennek szeretem én is magamat.
Igyekszem neked mindig pozitív dolgokról írni, de hát az élet mindig közbeszól, és nem hagy békén néha. Nyugodtan szólj rám, ha úgy érzed, rossz irányba változom, mert nekem is úgy jó ha mindig jókedvű és vidám vagyok. Csak így lehet a rosszabb napokat is túlélni. Az a jó, ha magam is észreveszem, ha túlságosan is ismételem magam, vagy nagyon belemélyedek az önsajnálatba. Annak örülök, hogy itt vagy velem, ezért nem érzem egyedül magam miközben írok, és tudom, hogy türelmes vagy felém, hiszen nálam az egyik nap ilyen, a másik nap amolyan, sokszor az időjárás is döntő szerepet játszik ebben. Nem akarom nagyon szidni sem magam, hiszen minden amit írok, az a szívemből jön, és sok mindent már lehet, hogy másképp élek meg most, mint két éve, mikor írni kezdtem a blogot. Lehet, kell egy kis pihenő, és össze kell szednem magam, így lehet, hogy ritkábban jut időm írni, de mindig velem leszel, mert én már kicsit veled ébredek, veled álmodom, és veled élem a napjaimat is. :)
Majd az idő és az élet eldönti, hogy vissza tudok-e térni jó formában, és újult erővel, én mindenképpen igyekszem. Amíg ez kiderül, addig is küldök neked egy dalt, - várj reám, s én visszajövök, és újra együtt lehetünk. :)
Utolsó kommentek