"az élet nem mindig habos torta..."

Bejegyzéseimmel nem szeretnék senkit megbántani sosem, így nézd el nekem, ha fellengzős lenne egy-két mondatom, nem szándékos, én is betegséggel küzdök, én is próbálok kijutni időnként a gödörből, a többi sorstársammal egyetemben.

Semmit sem szabad nagyon tragikusan venni. Nekem meg kellett várnom,hogy elteljenek a napok, hónapok, évek, annak érdekében, hogy jobban legyek. Tehát elmondható, hogy nálam tényleg alapjában véve az idő múlása gyógyított. Neked nem szükséges már ennyire sok időt várnod, ha belekezdesz önmagad…

Sosem jutottam még a végére a következő könyvnek, amit ajánlok neked. De ahányszor belelapoztam, mindig újra feltöltődtem pár mondattól is.

Ezzel a mondattal nem biztos, hogy mindenki egyetért, de ha belegondolunk egy-két olyan esetbe, amikor a betegről már lemondott az orvostudomány is, és mégis meggyógyultak sokan, akkor el kéne gondolkoznunk az előbbi mondaton.

Ha visszagondolok a múltamra, nem panaszkodhatom, mert szerető családban nőttem fel, nem voltam elkényeztetve, önállóságra neveltek a szüleim.

Most megosztom veled a betegségem kezdetét, azért, hogy tanulj belőle. Sokáig nem is tudtam, hogy nálam valamilyen depresszív tünetek is kezdenek kialakulni.

Sokat panaszkodtam évek során a családnak, csak saját magamon járt az eszem. Elég egysíkú lett így az életem, el lehet képzelni a folytonos nyafogást, - „én nem vagyok képes rá!” – „kimerültem!” – mindig más - más kifogás. Egyszóval beszűkült az életem, de éreztem, hogy tudok tenni az ügy érdekében,…

Nem is olyan könnyű feladat megvalósítani az előbbi mondatot. Én legalább is azt hittem, hogy majd „varázsütésre” megoldódik minden gondom, ha olvasok itt-ott egy kis cikket, vajon mi okozhatja az én nagy bánatomat időközönként.

Sokan alkalmazzák már az előbbi mondatot, gyógyult betegek, vagy azok, akik már bele mertek vágni az öngyógyításba. Én nagy híve vagyok önmagunk gyógyításának, annak ellenére, hogy vissza-visszaesek a betegségembe, (vagy éppen azért).

Először „mindentbelebalázs” módjára próbálkoztam gyógyulni, de belebuktam mindjárt az elején. Azt hallottam, hogy egy szokást úgy tudunk a magunkévá tenni, ha legalább 30 napig minden egyes nap elvégezzük a kitűzött feladatot, – vagyis gyakoroljuk, gyakoroljuk, míg végül rutinná alakul, és észre sem…