Sokan alkalmazzák már az előbbi mondatot, gyógyult betegek, vagy azok, akik már bele mertek vágni az öngyógyításba. Én nagy híve vagyok önmagunk gyógyításának, annak ellenére, hogy vissza-visszaesek a betegségembe, (vagy éppen azért).
Volt, hogy föl akartam adni. Akár a gyógyulást, akár a fogyókúrámat. Csak vettem sorban egyik könyvet a másik után (vásárlási mániába fojtottam a bánatom), időm pedig az „aktuális” depressziós fázis miatt nem volt arra, hogy olvassam is őket. Az agykontroll könyv címe, amiről már itt írtam, a „Gyógyíthatsz” című könyv volt. Azt írja, hogy 40 nap alatt megváltoztathatom az életemet, ez egy 40 napos tréning tulajdonképpen. Nem tudtam minden gyakorlatot betartani, de sokat alkalmaztam. Elkezdtem gyakorolni és visszatértem mindig kedvenc könyvemhez, ami vigaszt nyújtott. Az egyik gyakorlat hatott rám annyira, hogy elhatároztam, kimozdulok végre a lakásból. Valószínű, hogy egyfajta szociális fóbiában is szenvedek olykor, ezért vagyok annyira zárkózott és ezért hagyom el a lakást nehezen.
De kimozdultam végre, megtettem azt a bizonyos első lépést, amitől féltem. Nem szeretem, ha sok ember vesz körül, ezért nem utaztam buszon. De amikor végre megtettem, amitől féltem, (vagyis fel mertem szállni arra a rettenetesnek hitt buszra), rájöttem,hogy nem is olyan vészes. Kimozdultam otthonról, valamint legyőztem akkor egy fóbiámat is. A tömegiszonyom most is megvan, nem sikerült teljesen megszüntetni, de megyek, gyalogolok, utazom, gyakorlom a félelmeimnek a legyőzését.
Utolsó kommentek