Még ha egészségesek is vagyunk, be tudunk szűkülni a saját magunk által gyártott ketrecünkbe, de ha betegek vagyunk, még inkább szükség van arra, hogy valaki, mint pl. én, kimozduljunk otthonról. Ragyogó napokat kaphatunk cserébe, ha tényleg be tudjuk vállalni ezt.
Még ha segítség kell hozzá, azt sem szabad szégyellni, először közösen megyünk, majd kinyílik a világ számunkra, és meg tudunk tenni sok mindent egyedül is. És a cél az, hogy betegen is tudjunk boldogulni egyedül. Minden cselekedetünkkel csak jobbítunk az állapotunkon. Napról napra, percről percre jobban leszünk, s mi több, változatos életet élhetünk.
Lépjünk akkor a tettek mezejére, tegyük meg azt, amitől annyira félünk, segítőkész emberek várnak ránk a nagyvilágban, s ha nem is boldogulunk elsőre, készek nekünk segíteni. Ehhez viszont az is kell, hogy meg tanuljunk bízni az embertársunkban. Ők is annyira várják, hogy találkozzanak veled, mint ahogy te várod, hogy találkozhass velük.
Vagy megtanítanak a földön járni, vagy esetleg megtanítanak repülni, ha arra van szükséged. S mi végül megtanulunk szárnyalni a boldogságtól, mert ugye ezt is néha tanulni, gyakorolni, fejleszteni kell.
Utolsó kommentek