Huszonnyolc éve küzdök a depresszió ellen, amit ha a mai szememmel és a mai eszemmel nézem, akkor el kell, hogy mondjam, nagyon sok lehetőséget hagytam kihasználatlanul. Egyrészt azért, mert még fiatalon lettem beteg,(26 évesen), másrészt azért, mert tapasztalatlan voltam még sok mindenben, ami az élethez kellett. Ha visszagondolok, másképp csinálnám, csak nem biztos, hogy sikerülne. Lehet, hogy életem része az a tanulási folyamat, amin végig kell mennem, ha spirituálisan közelítem meg a depressziót, mint betegséget.
Azért adtam ezt a címet a bejegyzésnek, hogy okuljanak mások, akik előtt még ott az egész fiatalságuk, és szintén nagyon fiatalon szenvednek a depressziótól. Merd megtenni azt, amitől annyira, de annyira félsz! Ha nem teszed meg,(mindegy, hogy lustaságból vagy félelemből), életbe lép amit írtam, el fogod pazarolni az egész életedet, azért, mert folyamatosan csak aggódsz. Bele kell tudni vágni a kitűzött céljaidba, el kell kezdeni, meg kell tenni azt a bizonyos első lépést. Később fogod megbánni, ha nem mersz már most feladatokat, helyzeteket bevállalni, úgy mint én. Sajnos nekem túl hosszú idő telt el addig, amíg ráébredtem, hogy mit is, és hogyan is kellene csinálnom. Azt hiszem volt benne lustaság is, mert kényelmesebb volt talán belebújni egy betegségbe, mint tenni valamit. Amikor teszel valamit, dolgozol, vagy elvállalsz feladatokat, vagy szembe kell nézned számodra szörnyűnek tűnő helyzettel, akkor az kényelmetlenül is fog esni egy kicsit, mert könnyebb tv-t nézni, vagy feküdni és sajnálni magamat, mint igazából bevállalni azt, amitől rettegünk.
Elszalad hamar az élet sajnos. Előttem is van még remélem ugyanannyi, mint amennyit megéltem eddig, de érdemes odafigyelni, hogy egy nap az tényleg egy nap legyen, ne csak pár óra,(már amit hasznosan töltünk). Figyelj rá, hogy teljesüljön mindig az, amit szeretnél kihozni egy napból. Nem baj, ha először hamarabb leállsz, és csak a felét teljesíted annak, amit elvársz magadtól, később jobban megy, egyre jobban. Ne félj segítséget kérni, ha kell, lehet, hogy épp erre van szükséged az elinduláshoz, és azután egyedül is boldogulsz majd.
Mindent, amit írok, az csak tanács, ne vedd készpénznek, mert mindenkinek másféle a betegsége. Én sokáig tudatában sem voltam, hogy beteg vagyok, annyira tudatlan voltam, még azt sem tudtam, mit jelent a lelki betegség. Most viszont tudom már, hogy ha egy kicsit is ügyesebb és merészebb, bátrabb lettem volna, sok-sok élménnyel lettem volna gazdagabb. Nem sajnálom, hogy úgy történt, ahogy éppen történt, de lehettem volna bevállalósabb is, az biztos.
Legyél okosabb, mint én annak idején, amikor kellett volna. Ismerd el, hogy depressziós vagy, de élj úgy, mintha egészséges volnál, mindent csinálj úgy, mintha mi sem történt volna. Ne hidd, hogy mindenki látja rajtad azt, hogy te most épp depressziós fázisban vagy, csak te érzed úgy és ezért nem mersz cselekedni. Figyeld magad, hogyan változol napról napra, ugyanis, ha más nem is biztos, de az az egy igen, hogy napról napra, óráról órára változol.
Vedd kezedbe életed irányítását és változtasd meg magad. :)))
Küldök neked egy dalt, hogy jókedvvel térj nyugovóra.
Utolsó kommentek