Azt hittem, hogy az írással van a gondom, mert úgy véltem, nagyon sok bejegyzést írtam egy hét alatt a blog kezdetén főleg, de még nemrég is. Azt hittem megerőltető az írás, de nem ez a gond most nálam, hiszen az írásnak is gyógyító ereje van. Valami vagy nagyon készülődik (betegség), vagy kialakulóban van egyfajta stílus nálam, de lehet, hogy meg kell szokjam, hogy ezután már csak így kell élnem. Remélem, hogy nem, mert ez az állapot elég kimerítő.
Azért írtam a bejegyzésemnek ezt a címet, hogy - sose veszítsd el a jókedvedet -, mert már szinte olyan szomorú az arcom, mintha én lennék a szomorú fűz. Sok függ ugye a hozzáállásunktól is, bármiről is legyen szó. Most minden erőmmel küzdök a betegségemmel, mert ki akar fogni rajtam. De nem hagyom magam egyhamar legyűrni, bármi legyen is, ami most engem megtámadott. Zenét hallgatok sokat, mert az megnyugtat, és belülről ugyanolyan jókedvű vagyok én is, mint te, aki sosem veszíti el a vidámságát ugye? Hadd jöjjön aminek jönnie kell, én készen állok, s szembe nézek a nagy támadással.
Azt hiszem, hogy ha valami megmenthet, az csak a türelmem lesz, lesz időm kivárni, mi alakul ki végül ebből a nagy csatából. Ezért őrizd meg a mosolyt mindig a szíved csücskében te is. Nagyszerű érzés felhőtlenül örülni valaminek, mindig boldognak lenni, és átélni azt a csodálatos varázst, ami csak a jókedvünknek köszönhető, mert tudnunk kell, hogy ezt mind magunknak köszönhetjük, s szüleinknek, akik ilyenné neveltek bennünket. Láttuk rajtuk az örömöt mi is, azért tudtunk olyanná válni, mint amilyenek most vagyunk. Becsüld is meg ezt az érzést, mert ha elillan, s oda az örömöd, a jókedved, nehéz lesz visszaszerezned.
Legyél mindig mosolygós, örülj az életnek, s add át a tapasztalataidat másoknak, s azt is, amit csak te tudsz átadni, senki más. Cserébe mit kapsz? Ne légy olyan kíváncsi. Majd meglátod! :)
Küldök neked így az éjszaka közepén egy szép dalt, hogy szép álmod legyen. :)
Utolsó kommentek