Végre új színben látom a világot. Kell egy bizonyos idő, hogy elteljen, míg újra önmagam vagyok, lehetek. Kell hozzá feltétlenül, hogy a családban itthon mindenkivel rendben legyenek a dolgok, mert ha nem, akkor előbújik az aggodalmaskodás. Kell, hogy érezzem, nem haszontalan ember vagyok a nagyvilágban, éreznem kell, hogy szükség van rám. Kell, hogy az emberek is hasonlóképpen viszonyuljanak hozzám, úgy ahogy én is igyekszem minden nap. Kell egy kis kockázatot is vállalni tudni, amikor nem tudod, mi lesz a történet vége, de bele kell menned a feladat sűrűjébe, mert csak ott találod meg a választ a kérdésedre. Kell bátorság, hogy merjem vállalni önmagam, minden gyengeségével együtt.
Végre! :))) Június óta ma érzem igazán jól magam. Ilyenkor szoktam elgondolkodni a bioritmus jelentőségén. Többet kellene néznem, mikor van kritikus napom, és ha lefelé száll a sinusz görbe, tudjak cselekedni. Mert ilyenkor kell tudnunk cselekedni, nem akkor, ill. nem csak akkor mikor jó passzban vagyunk. Ha jól vagy, boldog vagy, majd kiugrasz a bőrödből. De ha elkap az a bizonyos "gépszíj", akkor kell megmutatnod, hogy ember vagy a javából. Ilyenkor, mikor minden úgy megy mint a karikacsapás, elgondolkodom. Főleg a rosszul kivitelezett dolgaimon tűnődöm el, és azon meditálok, vajon miért is nem tudok akkor is jelentőset alkotni, mikor lehúz minden a mélybe.
Remélem nálad minden oké, és ugyanúgy várod a holnapot, mintha a péntek délutánra készülnél már. Vagy a szombatra, esetleg még a vasárnapra is. Mennyire "be tud indulni" az ember lánya, ha kiegyensúlyozott, jó, stabil lábakon áll, és semmilyen külső körülmény nem zavarhatja meg ilyenkor a nyugalmat, és azt az örömöt, ami ilyenkor saját magától ki tud alakulni. Ilyenkor születnek a "világmegváltó" ötletek is, ezért küzdöttél, ezért az élményért dolgoztál, ezért a hangulatért "szenvedtél" olyan sokat, ami semmivel nem cserélhető fel.
Végre itt vagyok teljes valómban, örülök, ha sokat fogok tudni írni, de legfőképpen annak örülök, hogy látom, a legsötétebb gödörből is ki lehet kerülni, ki lehet mászni. Kellett hozzá a saját kis lényem, kellettek az engem körülvevő emberek hozzáállása is, és kellett nagyfokú türelem, és várakozás a részemről. Kell egy kis ijedtség is, ami arra ösztönöz, ne topogj egy helyben, indulj el valamerre az úton.
Mindig lesznek olyan körülmények, amik segíteni fognak téged, és engem is. Mindig találkozol olyan emberekkel, akik előbbre visznek az utadon. Fogadj szót, hallgass azokra, akikben feltétel nélkül megbízol, és keress új barátokat, új társakat, akikkel egy új világot nyittok meg magatoknak.
Este van. Nem tudom, merre jársz, de ha itt vagy mellettem, tudd, hogy szeretlek téged is így ismeretlenül is. Segíteni szeretnék neked is, magamnak is azzal, hogy kutatjuk együtt az élet titkait, vajon hogyan lehetünk úrrá a rossz csapásokon.
Küldök neked egy dalt, de lehet, hogy kettő lesz belőle ahogy magamat ismerem. Szép estét kívánok neked, s azt, légy annyira bátor, hogy tudj kockázatot vállalni minden esetben.
Itt van a plusz ráadásdal csak neked! :)))
Utolsó kommentek