Már nem újdonság, hogy vissza-visszazuhanok egy rosszabb állapotba időnként. Már régóta várom, hogy történjen már valami, ami kihúz a letargiából. Régebben leírtam magamnak, hogy mit kell tennem ilyenkor. Méghozzá több lépésen keresztül. Nem tudom mennyire lesz érthető, de megpróbálom leírni röviden.
A letargia ellenszere:
1.-először kell tudnunk hallgatni, nehogy valami rosszat mondjunk véletlenül, ami csak ront a helyzetünkön. (hallgatás, türelem, hallgatás, és elfoglaltság)
2.-próbálkozni kell ezután a pozitívummal, vagyis ki kell törni a jelenlegi helyzetből. Majd gyors visszavonulás, mert még nem gyógyultunk kellőképpen.
3.-hallgatás, figyelem, egészen addig, amíg úgy nem érezzük magunkat, hogy egyedül is tudunk boldogulni, kommunikálni.
4.-ezután ismét próbálkozni kell valamilyen elfoglaltsággal legyőzni a letargiát. (a hallgatást és az elfoglaltságot egyszerre kell csinálnunk, vagyis próbáljunk belemélyedni egy hobbinkba, vagy épp a háztartási munkánkba). Majd a hallgatás és a próbálkozás között egyre kevesebb kell, hogy legyen a szünet, az idő.
Röviden összefoglalva várni kell a csodára, mert az eljön minden esetben, csak kellően türelmesnek kell lenned. Méghozzá kellemes meglepetés formájában jön. Egyszerre csak kezded érezni, hogy valami megváltozik. Majd visszazuhansz, de már nem olyan rossz érzés ez, el tudod viselni. Később történik valami, egy olyan esemény, aminek örülsz, vagy épp egy kellemes meglepetés vidít fel, és érzed már, hogy erősödsz. Észre kell tudnunk venni, hogy erősödünk, és ki is kell használni minden helyzetet, ami segíti a megerősödésünket. Bármilyen segítséget igénybe vehetünk ami embertársainkra nézve nincs rossz hatással.
Lehet, hogy írtam már, van egy mondás, hogy: - Mindennek van eleje és van vége. (mint a botnak :)) - Ha viszont van vége, akkor ezt sosem szabad elfelejtenünk. Minden rosszban ott rejlik a jó lehetősége, csak figyelnünk kell, és ki kell tudnunk használni. Ezért írják sok helyen, hogy: - soha ne add fel! Mert mindig történik egy véletlenszerűség, minden nap mást hoz, és ha van elég türelmed, akkor ki tudod várni, és ez a türelem új útra tereli az életedet.
Ezt a bejegyzést főleg a saját magam biztatására írtam, most épp a 3. fázisban vagyok, figyelem mi hoz jókedvet, és ha észreveszem, rögtön lecsapok rá, és elsajátítom a módszert hozzá. Már nem kell annyira visszahúzódnom, már tudok beszélgetni, csak még hiányzik az a kis plusz, ami mindig is volt bennem, a mosolygós énem. Ezt egy kicsit elhagytam, de tudom, meg fogom találni rövid időn belül.
Ha én nem adom fel, te főleg ne tégy ilyet, csak várj! És megtörténik a csoda, s élhetsz úgy, mint eddig, sőt, még ennél jobban is. Tudj türelmes lenni, mert az idő veled van, neked dolgozik, nem ellened.
Küldök egy dalt, gyógyuljunk együtt, töltsük együtt ezt az estét, s kívánom, hogy érezd magad jól. :)
Utolsó kommentek