Sokan vagyunk, akik törekednek egy elfogadhatóbb életstílus kialakítására. Valószínű, hogy azért, mert a régi énünkben, a régi életünkben valamit nem jól csinálunk, és már megvan a vágy egy új életmódra. Amiért nekem nem sikerül megvalósítanom ezt az új életmódot, valószínű az, hogy túl sok mindent szeretnék mindig egyszerre megváltoztatni. Holnaptól nem eszem olyan sokat..., meg holnaptól tornázom is..., ügyelek a napi ritmusra..., kialszom magam rendesen..., kitakarítrom az egész lakást..., a házimunkát nem hanyagolom el..., a családdal elmegyünk kirándulni..., kipihenem magam..., főzök-sütök rendszeresen..., és még sorolhatnám, hogy mi mindent szeretnék megcsinálni, de azt aztán egyszerre.
Pedig nem szabad csak lépésről lépésre haladni, főleg ha életreformról van szó. Ha túl sokat vállalok be, biztos, hogy lesz, amit úgysem tudok elvégezni. És akkor elégedetlen leszek, - már megint nem sikerült! - felkiáltással konstatálom, hogy én vagyok az oka mindennek, én bennem van a hiba, és úgysem jutok ötről a hatra sohasem. Pedig csak a józan ész hiányzik ilyenkor nálam, át kell tudnom látni a helyzetemet, és türelmesen megtervezni, hogy mikor és mit kell csinálnom. Ha hasonló helyzetben szoktál lenni, mint én, ne támassz túlságosan nagy elvárásokat önmagaddal szemben. Legalább is az elején ne. Később, mikor már egy-két dolog rutinosan megy, érezni fogjuk, hogy több az erőnk, és emelhetjük a szintet. Ha túl nagyok az elvárások magunkkal szemben, hamar abbahagyjuk amit meg kellene csinálnunk, és csak a visszájára fordul minden.
Tudom, hogy van, mikor sokat kell elvégeznünk egyszerre. Így alakul a napirendünk. Mégis tudnunk kell szelektálni, főleg, ha már az elején látjuk, hogy a rendelkezésre álló időnk nem lesz elég. Éreznünk kell, hogy mi a fontos és mi az, ami várhat még egy kicsit. Lehet, hogy adódhat olyan segítség hirtelen, ami megoldja a problémánkat. Már sok tapasztalatból tudom, hogy ha viharos sebességgel próbálok megtenni valamit, akkor végül valami mindig kimarad a sorból, nem sikerül a végére jutnom a feladatnak. Egy jó terv kell, amit nagy gonddal kell összeállítani, és annak módja szerint kell cselekedni. Tervezni nem mindenki szeret. Lehet, hogy túl sok időbe telik mindig megtervezni a napunkat. Az nem jó módszer, hogy - majd alakul a napunk magától -, hiszen váratlanszerűen is adódhatnak programok, amiket nem tudunk kikerülni. Ha hagyunk mindenre elég időt, nem fogunk meglepődni, mikor véletlenül kerülünk szorult helyzetbe. Mindig csak azt várjuk el magunktól, amiben tudjuk, hogy tudunk is teljesíteni. Ne akarjuk egyszerre megváltani a világot, mert valószínű, hogy úgysem fog sikerülni.
Legyünk belátással magunkra, és puhatoljuk ki, mik az erősségeink és mik a gyengéink. Ha sikerül ezt feltérképezni, máris egy gondot levettünk a vállunkról. Ahol gyengébbek vagyunk, azt ugye erősítenünk kell gyakorlással, de amikben erősek vagyunk, ott vállalhatunk kicsit többet, mert ott biztosan jól fogunk teljesíteni.
Küldök egy dalt neked, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek