Van, mikor nem megy semmi, hiába próbálkozom. Ez a hét úgy elment, hogy semmi érdemlegeset nem tudtam összehozni, így egy kicsit csalódott vagyok. De muszáj, hogy az eszembejusson, hogy a hullámvölgyek után mindig jön a felemelkedés, és újrakezdhetek mindent onnan, ahol épp megrekedtem. Nem szeretek csalódni magamban. Pedig van rá példa, hogy nem tudom hozni a jó formám, és így nem tudok jól kijönni egy napból.
Kezdem megtanulni viszont, hogy nem szabad túlságosan sokat foglalkozni ha negatív esemény ér. Már kevesebbet gyötröm magam, és hamarabb lábalok ki egy-egy ilyen lelki zuhanásból. Inkább kelek egy órával hamarabb, és megírom, ha valami fáj. Van, amikor neked, van, amikor csak úgy magamnak.
Tudom, tévedni emberi dolog. De vajon a csalódásokat tudjuk-e úgy kezelni, hogy emberhez méltón éljük át, vajon csalódni is emberi dolog? Valószínű, hogy mi emberek vagyunk megáldva ezzel az érzéssel. Mihamarabb túl kell lépni egy ilyen helyzetből. A sok negatívum elindít egy lavinát, amit már nehezebben fogunk tudni kezelni.
Folyamatos újrakezdésben vagyok, már ami az életmódváltásomat illeti. Ha mindig csődöt mondok, elmegy a kedvem a folytatástól. Pedig küzdeni tudni kell. Épp olyankor, mikor a mélyponton vagyunk. Hogy mégse csalódjam magamban, egyelőre kis lépésekkel haladok, majd később beleerősíthetek, ha jobb állapotban leszek.
Hallgass meg egy dalt, és ébredj vidáman. :)
Utolsó kommentek