Majdnem egy olyan képet tettem a bejegyzésbe, ami az ördögi rosszat ábrázolja. Most körülbelül úgy érzem magam, mintha az ördög játszadozna velem. Az angyal próbál segíteni, és én várom, hogy jobban legyek. A szavakból már sejted, hogy egyik pillanatról a másikra fordult velem a világ, illetve a betegségem próbál felülemelkedni rajtam. Lehet, hogy most épp rosszkor vagyok rossz helyen, próbálok kilábalni ebből a kínzó szorításból. Ha megfutamodok, önmagam előtt szégyellném magam, ilyenkor mindig az angyalokat hívom segítségül.
Vannak olyan napok, amiket valami elront, de nekünk muszáj túlélnünk ezeket a napokat is. Arra kell gondolnunk ilyenkor, hogy pár perc, vagy pár óra, esetleg pár nap múlva biztosan jobban érezzük majd magunkat. Most engedtem, hadd kerítsen hatalmába a betegségem, kész vagyok vele szembenézni. Mindig váratlanul tör rám, kikényszeríti, hogy áldozzam föl magam. Neked is küldöm ezt a kedves angyalt, ha rosszabb napod volt, és sehogy nem akar rendeződni a kedved. Szerencsére este van, így alszom egyet erre a hirtelen jött rosszullétre, és igyekszem csak arra koncentrálni ami szép és jó az életemben.
Amikor elmegy a kedved mintentől, vagy éppen olyan fázisban vagy, amikor tehetetlennek érzed magad, gondolj arra, mennünk kell tovább az utunkon, mert holnap is lesz nap, és nem biztos, hogy örömöt hoz éppen, ezért azt is kell tudnod kezelni, azt is át kell tudnunk élni. Valahogyan lehet a rosszból jót csinálni az biztos. Erre figyeljünk, és arra, hogy egyelőre csak egy órára fókuszáljunk. Ilyenkor ne akarjunk nagyot cselekedni, mert úgysem fog sikerülni. Várni kell kicsit. Vagy sokat. De várni kell egy bizonyos ideig, amíg fel tudjuk dolgozni a kellemetlenségeket.
Ha már egy fokkal jobban érezzük majd magunkat (mert elmúlik minden rossz érzés egyszer), akkor kezdhetünk bele újból olyan dolgokba, amik nagyobb összpontosítást követelnek. Persze nem tudjuk irányítani, hogy mikor milyen hangulatunk legyen, de hátha mégis. Meg kell próbálni az érzéseinket kordában tartani. Olyan tevékenységekkel foglaljuk le magunkat, amikről tudjuk, hogy felvidítanak. Én felkeltem az ágy szorító fogságából, elkezdtem tornázni, és ez arra már jó, hogy írok neked, és nem aggodalmaskodom tovább. Ki kell törni a rossz helyzetből. Sajnos a rossz napokat is túl kell élni. Nincs mindig vidámság körülöttünk. De meg kell találni, hogy a jókedvünk éppen hová bújt el, s ha egyedül nem megy, kérjünk segítséget. Mindenképpen vissza kell találni a helyes útra, a helyes ösvényre, ahol jólérezzük magunkat.
Utolsó kommentek