Már sok helyen olvastam arról a hasonlatról, miszerint az autónkat ugye rendszeresen szoktuk szervízbe vinni egy nagy generálra, ahol megjavítják az esetleges hibákat. Viszont a saját testünkkel, lelkünkkel már nem bánunk ilyen jól, elhanyagoljuk, nem törődünk vele kellőképpen. Pedig a szorongás is épp azért tud kialakulni, mert nem tartjuk karban a lelkünket. Ha igyekeznénk egészségesen élni, mindig azt tennénk, ami egészségben tart és a fejlődésünket szolgálja, kikerülhetnénk a szorongás szívszorító érzését.
Sokat aggodalmaskodtam, szorongtam életemben, és rá kellett jönnöm, hogy csak a saját hajamat húzva rángathatom ki magam ebből a kegyetlen érzésből. Igenis erőt kellett gyűjtenem, hogy valamit is tudjak tenni önmagam lelki békéjéért. Nagyon nem szerettem szorongani, pedig ez mindennapos volt régebben. Jó lett volna ha sikerül kikerülnöm, de lépten-nyomon szembetalálkoztam vele, aminek be kell, hogy valljam én is sokszor oka voltam. Meg kellett volna tenni bizonyos dolgokat még időben, hogy elkerüljem a stresszt, a szorongást, a depressziót. De én halogattam, és meg is fizettem az árát.
A szorongás egy kellemetlen állapot, amitől a legjobb minél előbb megszabadulni, különben a helyzet csak rosszabbodik. Félni kezdünk, beszűkül a gondolkodásunk, és már nem tudjuk azt csinálni, amit szeretnénk, feladjuk, bezárkózunk, nem beszélgetünk szinte senkivel már. Pedig épp ez az, amit nem szabad tenni. Erőt kell vennünk önmagunkon, és még ha erőltetni is kell, hogy megtegyünk bizonyos dolgokat, akkor is már tettünk valamit azért, hogy kilábaljunk ebből a nyomasztó érzésből. Egyből megkönnyebbülünk, mert a cselekvés felszabadít, más vágányra tereli a gondolkodásunkat, nem foglalkozunk annyit a problémánkkal.
Ha hagyjuk, hogy a stressz folyamatosan gátoljon minket a mindennapi életünkben, oda a jókedvünk, nem tudunk már nevetni semmin, és fásultak leszünk, ami nagyon kártékony. Ragadjunk meg minden olyan lehetőséget, amitől jobban érezzük magunkat, törődjünk a testünkkel, lelkünkkel is olyan jól, amilyen jól az autónkkal törődünk. Ilyenkor segíthet sokat a humor, a viccelődés, a nevetés, és a beszélgetés társainkkal. Egymagunk nehezen jövünk ki szorongatott helyzetünkből, de ha figyelünk a társainkra, ők vajon hogyan küzdenek meg mindennap a stresszel vagy a szorongással, kedvet kapunk mi is ugyanazt tenni, ha látjuk, hogy az a mi javunkat szolgálja.
Néha meg kell tudnunk bocsájtani magunknak, mert sokszor az önvád visz minket tévútra. Azt hisszük, mi vagyunk a hibásak, pedig csak tévedtünk valahol, vagy nem voltunk elég kezdeményezők ott, ahol az nagyon szükséges lett volna. Ne hagyjuk, hogy a szorongás elpusztítsa az életünket. Beszéljük meg a gondjainkat, tudatosan törekedjünk arra, hogy becsalogassuk a boldogságot az életünkbe. Más út nem nagyon van, nekünk kell megtenni azt a bizonyos első lépést.
Ha nehéz helyzetbe kerülünk, mindig gondoljunk arra, hogy mindenből van kivezető út, csak egy kis iparkodás kell a részünkről, hogy rátaláljunk erre az útra. Sosincs menthetetlen helyzet. Mindig van valahol egy ajtó, amin be tudunk menni a fény felé, és boldog, kiegyensúlyozott életet teremthetünk magunknak.
Küldök egy éjféli dalt neked, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek