Valószínűleg, igen. A betegségem kezdetén ahogy írtam, olyan trauma ért, amit akkor nem tudtam feldolgozni, nem voltam képes kezelni. Ebből adódóan már egy kis stresszes helyzetet is traumaként éltem meg, azt hittem, hogy itt a világ vége, és valami szörnyű dolog fog történni vagy velem, vagy a szeretteimmel.
De az is előfordult, hogy mély bűntudat alakult ki olyan kis dolgok miatt, amit egyébként egy egészséges ember fel sem vesz, nem törődik vele. És ha az embert hosszú időn keresztül és tartósan éri stressz, amit ő maga már traumaként él meg, akkor ezek hatása összeadódik, és egyre mélyebbre kerül a gondolatvilágában. Ezt sehogyan sem tudtam fékezni, mindenben csak a rosszat láttam meg, és egyre gyengültem, és gyengültem. Nagyon nehéz ilyenkor a pozitívumokat észrevenni. Pedig ma már én is azt tanácsolom mindenkinek, hogy csakis az élet jobbik oldalát vegyük észre.
Tudom, hogy írnom kellene arról, hogy mik is voltak ezek a traumák. De úgy vagyok vele, hogy a mostani énem már nem kíváncsi rá, mi is történt a múltban, a jelen és a jövő jobban izgat már. Örülök, hogy valamennyire már túltettem magam ezeken az akadályokon, és keresem, kutatom az optimista szemléletet. De annyit érdemes megjegyezni a tanulság kedvéért, hogy ha úgy érezzük, hogy most épp egy trauma kellős közepén vagyunk, vigyáznunk kell, hogy egy ideig több tragikus élmény ne érjen. Ezt nem olyan könnyű megvalósítani, mert az élet halad és produkál olyan helyzeteket, amik felborítják az életritmusunkat. Mégis, visszavonulót kell ilyenkor fújni, és meg kell várni, hogy csituljon a vihar. Ha engedjük, hogy a sors kénye-kedve szerint dobáljon minket a szélben, kitesszük magunkat olyan nem várt eseményeknek, amik cseppet sem szívderítőek, és újabb tragikus élményeket váltanak ki. Egyszerre elegendő egy traumát átélni, sőt, még ez is sok.
Hogy ne adódjanak össze a traumák hatásai, mindig figyelnünk kell magunkat, a viselkedésünket, mások viselkedését, hogy még időben tudjunk kapcsolni, még időben meg tudjuk húzni a vészféket. Van, mikor sorozatosan jönnek a negatív élmények. Ekkor vagyunk kitéve a legnagyobb veszélynek. Ha van módszerünk arra, hogyan is dolgozzuk fel ezeket a negatív élményeket, elháríthatjuk az utunkból a következő esedékes traumánkat. Senki sem szeret tragikus eseményeket átélni. A trauma olyan tragikusnak felfogott élethelyzet, ami elől nem tudunk mindig elmenekülni, át kell, hogy éljük. Ha sorozatosan érnek minket traumák, azok hatásai összeadódnak, és kimerítenek, legyengítenek, beteggé tesznek. Legyünk résen, és gondolkodjunk előre, ha tudunk. Ezzel megelőzzük, hogy újabb tragédia következzen be.
Küldök neked egy dalt, hallgasd szívesen. :)
Utolsó kommentek