Én az érzelmek hatása alatt cselekszem szinte mindig. Most kezdek csak rájönni, hogy ez nem biztos, hogy olyan nagy hátrány a számomra. Eddig mindig úgy voltam vele, hogy amit érzek, az rossz, mert sokszor tévútra visz. Lehet, hogy ez is igaz, sőt, biztosan, de az éremnek mindig két oldala van és csak most kezdek rájönni arra, hogy az érzelmeimet tudom a magam hasznára is fordítani.
Sokféle érzelem bujkál bennünk naponta, percenként, másodpercenként is. Ha figyelni tudom magam, hogy ne kapjon el a negatív spirál, sok hasznot hozhatok az életembe. Eddig ez volt a nehéz, hogy ne gondoljak mindig lehetetlen dolgokra, olyanokra, amik sohasem történnek meg, csak a képzeletem játszik velem. Állandóan kísértett a múlt. Mindig arra gondoltam, hogy azért érzem magam rosszul, mert beteg vagyok és ezen nem tudok változtatni. Most fordult velem a kocka egy idő óta, és már nem csak írok arról, hogy milyen jó, ha törekszünk az egészséges életvitelre, hanem át is élem az egészségnek a jelenlétét, mert már sokkal többször érzem jobban magam, mint rosszabbul.
Tettem egy kis fogadalmat most az előbb, és ez az, hogy csak akkor próbálok írni a blogba, ha boldogságos hangulatban vagyok, és mindennek tudok örülni. Tudom, hogy néha elfog majd a kétség, és ki szeretném írni magamból a fájdalmaimat, de tudni kell kicsit várni, tudnom kell kicsit parancsolni magamnak, és türelmesen meg fogom várni, hogy elmúljon a rossz érzésem, ha lesz ilyen. De már egyre inkább tudok kezelni helyzeteket, és nem riadok vissza ha valamilyen (régebben félelmetesnek hitt) feladat közeledik felém. Vagyis javulok, gyógyulok mindig egy picit, és ez jóérzéssel tölt el, önbizalmat ad és bátrabb is tudok már lenni. Mindennek van ellentétpárja, valószínűleg. Így az én betegségemnek is van egy egészségesebb gondolkodásmódja. Nem is szabad mindig a sötét oldalt meglátni mindenben.
Tegyük fel, hogy rosszul ébredek holnap reggel, de időm lenne írni a blogba, mert ugye szeretek korábban felkelni. De hogy ne nagyon sok negatív bejegyzés szülessen, épp ezért nem írom ki a holnapi fájdalmaimat, inkább megvárom, hogy szépen elmúljon a rosszullétem. Mert elmúlik egy időre, és van amikor sok időre is. Azokat az érzelmeimet kell jobban előtérbe helyeznem, amik továbbvisznek, előrébb az úton, és nem hátráltatnak, nem törnek le. Hát, lehet, hogy nagy fába vágom ezzel megint a fejszémet, de merem remélni, hogy az idő majd engem igazol és egyre több optimista és pozitív hangvételű írás születik. A puding próbája az evés! Meglátjuk. A tanácsom is az, hogy szánjunk több időt arra, amikor rosszabb passzban vagyunk. Nem kell éppen elbújni mindenki elől, hanem egy kicsit elemezni kell a helyzetet, amibe keveredtünk. Mindig van megoldás mindenre. Ezt nem én találtam ki, de nagyon hiszek benne. És ha erre a mondatra fókuszálunk, biztosan találunk mindig megoldást bármilyen problémánkra. Higgyünk ebben és éljünk boldog életet! :)
Hallgass meg egy dalt, sok szeretettel küldöm neked. :)
Utolsó kommentek