Érdeklődőek vagyunk, figyelünk magunkra és egymásra, a gondolataink egymást váltják, érzelmek alakulnak ki bennünk, és ezek közül az egyik legmeghatározóbb épp a kíváncsiság. Mi miért van? Mi hogyan működik? Miért van mindennek megoldása? Miért nincs megoldása aminek szeretnénk hogy legyen? Sok-sok kérdést teszünk fel önmagunknak és másoknak is.
Lehet, a képen lévő kislány is épp kíváncsi? Épp felfedez valamit. Úgy tűnik, nem csak mi emberek vagyunk eléggé kíváncsiak a világra, máshol is felfedezhető mindez. De ez így van rendjén, különben nem formálódna a világunk egyáltalán. Amikor azt érzed, hogy belülről hajt valami az ismeretlen felé, az jó jel, hiszen eléggé érdeklődő vagy más iránt is. Meg szeretnénk ismerni a nagyvilágot, mindent tudni szeretnénk mindenről. Olyan erős ez az érzés, ez a vágy bennünk, hogy sokszor feláldozunk érte dolgokat, amik pedig nagyon a szívünkhöz nőttek már. És, lehet, hogy ilyenkor járunk jól, új ismereteket szerzünk, új dolgokat tanulunk meg, olyan ismeretek birtokába jutunk, amit addig még nem tudtunk. Meg kell hagyni, jó érzéssel tölt el ez minket, és újabb kalandokra csábít, merészebbek, bátrabbak leszünk hirtelen, s olyasmiket is meg merünk tenni, amiket eddig még nem próbáltunk. Nekiindulunk a nagy rengetegnek, olyan belső tűz győzedelmeskedik ilyenkor, hogy álmélkodva nézünk magunk elé, honnan is volt vagy van mindehhez elég bátorságunk. A fenti képen nemcsak a kislány kíváncsi, még a kutyus is érdeklődve figyel, vajon mi sül ki ebből a találkozásból?
Amikor a kíváncsiságunk győzedelmeskedik, eltűnik a félelmünk, eltűnik minden olyan akadály, ami meggátolná az előrehaladást és a végkifejletet. Legyünk nyugodtan elég merészek ahhoz, hogy magunk közelébe engedjünk bizonyos dolgokat, amikről most még nem tudjuk, hogy mi fán is terem. Ismerjük meg, próbáljuk kitalálni mi végre is vagyunk ennyire kíváncsi természetűek. Este, amikor feldolgozzuk egy napunk eseményeit, akkor is kíváncsian fürkészünk a történtekben, választ várunk arra, mit miért csináltunk éppen abban a bizonyos pillanatban, amiről most lehet szeretnénk elfeledkezni. De lehet, hogy épp azért elevenítjük fel magunknak mi is történt a mai vagy a tegnapi napunkon, mert jóleső érzéseket generálnak, örülünk, hogy újra átélhetjük azokat az érzéseket, amiket pl. délelőtt átéltünk. Jó, hogy szeretünk elmélkedni hasonlón, fejleszti a belső lelkivilágunkat, erőt ad és sokszor tölt el minket a boldogság érzése is ezért. Maradjunk is kellően kíváncsiak minden iránt, sok tapasztalással leszünk gazdagabbak általa.
Ne hidd, hogy olyan rossz érzés a kíváncsiság! Épp ellenkezőleg! Ha belül a szíved mélyén úgy érzel, hogy ha megteszel valamit, amitől gazdagabb leszel lelkileg is, engedd meg, hogy nyugodtan győzedelmeskedjen feletted a kíváncsiságod. Figyeld meg, hogy érzelmileg is gazdagabb leszel, és a tudásod is egyre bővül minden alkalommal. :)
Hallgass meg egy dalt, és engedd szabadjára néha a gondolataidat. :)
Utolsó kommentek