"Legtöbbünk mindig rohan, siet valahová, általában nem is annyira óhajtott célok felé, s nem hagyunk magunknak időt arra, amire tényleg kéne: megismerni egymást és azt, ami körülvesz minket." (Robert Lawson)
Tényleg, vajon hová az a nagy sietség, miért nem állunk meg néha, és beszélgetünk egymással? Sokszor elég lenne egy baráti kézfogás, vagy egy kérdés, hogy vagyunk, nem lenne-e szükségünk valamire? A nagy sietségben nem vesszük észre mire is lenne szüksége a társunknak, de még azt sem, hogy nekünk magunknak mi lenne jó.
Hívd fel a legjobb barátnődet, vagy írj pár sort neki, meglátod, hogy mennyire fog majd örülni, hogy gondoltál rá. Szükségünk van kapcsolatokra, egyedül nem bírnánk sokáig létezni, elmagányosodnánk, sivár lenne az életünk. Ha van családod, gyermeked, észreveszed nyomban, hogy mennyire szükségetek van egymásra. Egy jó nevetés, az öröm, a vidámság, minden körülmények között a napod része kell hogy legyen. Enélkül egészen más gondolatok kötnék le a figyelmed, nem tudnál felszabadultan játszani a gyermekeiddel, és nem tudnál egy jót beszélgetni sem a kedveseddel. Hiányzik is mindennap, hogy boldognak érezhessük magunkat. Leginkább mi tehetünk arról, hogyan is osztjuk be az időnket. Milyen jó érzés, ha tudjuk, hogy várnak ránk valahol. Mindent hátrahagyva igyekszünk a találkozóra, mert már olyan régen nem láttuk a kedves ismerőst. El tudnánk beszélgetni reggelig, ha lenne annyi időnk, de sajnos nem mindig használjuk ki ezt a lehetőséget. Most már szerencsére az idő is olyan jó, hogy kirándulásokat szervezhetünk, nagyokat sétálhatunk a szinte nyári melegben, és meg kell figyelnünk, észre kell vennünk, hogyan is tudnánk ezt megtenni a barátainkkal együtt.
"Legtöbbünk mindig rohan, siet valahová...". -, olvashatod az idézett mondatban, de legjobb ha ezt magunk is látjuk és érezzük. A szívünk kívánja is a találkozásokat, és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy az eszünkbe juttassa ezt. Valahogyan nem jól érezzük magunkat a bőrünkben, fészkelődünk egy előadás alatt, érezzük, hogy most pont nem vagyunk ott, ahol lenni szeretnénk. Bizsereg a szívünk, hogy tudtunkra adja, ideje váltani, csinálni valamit, ami jókedvre derít, ami feltölt energiával, ami felpezsdíti a testünket és a lelkünket. Induljunk hát el, keressük meg azokat az embereket, akikről tudjuk, hogy jó hatással vannak ránk, kapcsoljunk ki, nehogy idő előtt elfáradjunk és kimaradjunk a jóból.
"...nem hagyunk magunknak időt arra, amire tényleg kéne..." -, inkább robotolunk naphosszat, mert azt hisszük, hogy ezzel megnyugvást találunk a magunk számára, pedig a családod minden tagjának egészen másra van szüksége. Egy kis bolondozásra, viccelődésre, arra, hogy minden gátlás nélkül szerethessenek, és megéljék a pillanatokat teljes valóságban. Adjunk erre esélyt, legyünk mi azok, aki kezdeményeznek, akik elsőként észreveszik ezt az igényt, és merjünk megvalósítani. Ismerjük meg egymást és azt, ami körülvesz minket! :)
Hallgass meg egy dalt, amit sok szeretettel küldök neked. :)
Utolsó kommentek