A mostani napjaim nem éppen rózsásak, jobb szeretem, ha minden napomat áthatja a szeretet, az örömforrások, a vidám hangulat. Mostanában volt az, hogy kezdtem elveszíteni a lábam alól a talajt.
Ilyenkor az első reakcióm mindig az, hogy száz körömmel kapaszkodok a lehetetlenbe. Nem akarom megadni magam, pedig látom, hogy most épp semmi esélyem nincs a sorsom ellen. De hál' Istennek ez csak az első reakcióm, tanultam már annyit a betegségemből, hogy tudjam, mindig van kivezető út a labirintusból, csak most még nem találtam rá.
Nem kell túl sok ahhoz, hogy kicsússzon a lábunk alól a talaj. Nem figyelünk eléggé fontos dolgokra, elterelik a figyelmünket olyan apróságok, amikre nem lenne szabad időt áldoznunk. És a rossz lavinasorozat beindul, egyre inkább esünk csapdába, egyre inkább érezzük azt, hogy nem tudjuk irányítani most az életünket.
Mindig mindenhonnan van visszaút, ezért ébereknek kell lennünk, és gyakran kell figyelnünk az elénk táruló lehetőségeket, alkalmakat. Sok minden már egyből adja magát, felkínálkozik nekünk, hogy éljünk a kitűnő alkalommal. Rosszkedvünkben azonban elmegyünk ilyen lehetőségek mellett, egyszerűen nem vesszük észre őket. Más foglalja le a gondolatainkat, másnak adunk teret, pedig visszagondolva ott látjuk tisztán az adott alkalmainkat, s csak csodálkozunk, hogyan is siklottunk el felettük.
Ha van visszaút a mély gödörből, akkor van reményünk is arra, hogy újra magunkra találjunk, és új célokat tűzzünk ki magunk elé. Például, nálam most a sírógörcs az, ami megkínoz, és amikor most délután a tükörbe néztem, láttam, legalább tíz évet öregít rajtam egy-egy ilyen rossz fázis. Még a gyógyszerek sem segítenek eléggé ilyenkor. De az eszemmel már tudom, hogy az eső után mindig kisüt a nap, így nem vesztettem el teljesen az önkontrollomat. Van tehát miben bíznom, saját ésszerű gondolataimban, amik között mindig rátalálok egy helyes megoldásra, megtalálom a helyes utat.
Sose hidd, hogy minden el van veszve! Olyan ez, mint amikor a horoszkópod azt ígéri mára, hogy szuper napod lesz, de valójában pocsék kedved van, nem tudsz honnan energiát szerezni magadnak. A horoszkópokhoz nagyon nem értek, de azt tudom, hogy nem szabad engedni, hogy szerencsétlenségek sorozata következzen be. Megálljt kell parancsolni magunknak, és mivel tudjuk, hogy van mosolygós énünk is, erre kell összpontosítanunk, elő kell keresni a tarsolyunkból a sok vidám emlékünket, amik mindig megörvendeztetnek minket. Ha elveszíted a lábad alól a talajt, gondolj mindig a tökéletes énedre, aki mindig ki tudott húzni eddig is a csávából. :)
Hallgass meg egy dalt, s álmodj szépeket! :)
Utolsó kommentek