Én nem tudom, mindenki meg van-e áldva olyan sok türelemmel, hogy csak irigyelni tudom őket? A minap voltam a kórházban, és mivel nagyon hosszú volt a várakozási idő, így meg tudtam figyelni az embereket, hogyan viszonyulnak ahhoz, ha türelmesek kell hogy legyenek.
Sok ember megfordul egy délelőttön a kórházakban. Én a középkategóriát képviselem, ha várakozásról van szó. Amikor már túl sokat kell várni, inkább már mennék haza, de nem lehet, mert bent vannak a rendelőben a papírjaim, azok nélkül nem mehetek haza. Figyeltem, mások hogyan tűrik a megpróbáltatásokat. Volt, aki mindig elment és vett magának valamilyen enni és innivalót, azzal csapta agyon az időt. Volt, aki mérgelődött, és elkezdte elmesélni a betegsége történetét. Általában véve inkább mászkáltak az emberek fel-alá, mert egy helyben ülve sem lehet kibírni az unalomig fejlődött várakozást. 8-órára mentem, és 13 órakor értem haza. 12 körül jött a főorvos, és senki sem értette, hogy minek lettünk 8 órára berendelve, ha ennyit kell várni?
A türelem hiánya bizony megkeserítheti az életünket. Ingerlékenyek leszünk, nem bírjuk már cérnával, nem bírjuk elviselni a feszültséget. Azt nem tudom, mi módon is lehetne fejlesztenünk a türelmünket, mert én is inkább vagyok türelmetlen, mint türelmes. Sok mindenhez kell a türelmünk, így jó ha barátságban maradunk vele. Nem értjük sokszor, hová is tűnik el olyan hirtelen, hiszen tudunk mi nagyon is figyelni, koncentrálni, meg mindent, amihez a türelmünk kell. De amikor ez elfogy, bizony szinte kicserélődünk, és olyan magatartást veszünk fel, ami nem vall ránk.
Próbáljunk kedvesek lenni, figyeljünk önmagunkra egy kicsit, és ha tudatosítjuk, hogy az időt így is, úgy is ki kell várni, akkor inkább készüljünk fel lélekben előtte, még mielőtt a kórházba indulnánk. Sok heves indulatot megspórolunk, ha így teszünk. Nem éri meg a bosszúság, csak magunkkal tolunk ki, és csak felmérgesítjük magunkat, ha nem tudunk kellő önmérsékletet gyakorolni.
Hallgass meg egy dalt, hallgasd kedvedre. :)
Utolsó kommentek