Emlékszem, régebben, amikor úgy éreztem, hogy "túl" elfoglalt voltam, mindig azt mondogattam magamnak, ha nem edzettem, hogy - nincs rá elég időm! -, és tényleg úgy is éreztem, mert elment az egész napom, mégsem sportoltam. Az igaz, hogy elment az egész napom, de ha akartam volna, tudtam volna találni 15 percet arra, hogy megmozgassam a tagjaimat. Mégsem tettem! Ismerős neked is ez a helyzet?
A helyzet most is szinte ugyanaz, csak most már tudom az eszemmel, hogy csak kifogást gyártottam magamnak azért, mert nem akaródzott tornázni régebben. Tudtam, hogy szükségem van rá, mégis inkább csináltam valami mást, hogy úgy nézzek ki, mint aki szörnyen elfoglalt. Sajnos, ez nálam így volt, és még most sem tartok ott, hogy napi szintre tudtam volna emelni az edzések számát. Mindig kimaradnak napok. És, mire fogom ismét? Arra, hogy nincsen elég időm hozzá.
Az idővel néha nehéz megbarátkozni, főleg, ha eszméletlen mennyiségű feladatot tűzünk ki magunk elé. Beterveztem én is a decemberi napirendemet, mégsem tudom mindig, mindennap tartani. És ez nem azért van, mert későn kezdtem a tervezéshez, hanem azért, mert szinte minden egyes percemet lefoglaltam valamivel, nem hagytam semmi időt a pihenésre vagy a regenerálódásra. Ezért tűnik úgy, hogy borzasztóan el vagyok foglalva. Ha kifáradok, természetesen pihenek, mert nem is tudnám folytatni tovább a dolgomat, de ez nincsen összhangban a betervezett programommal. Ugye, ami fontos a számunkra, arra mindig találunk időt, ezt mindenki tudja és tapasztalta már. De miért a legfontosabb dolgok maradnak ki egy napunkból? Az edzés ugyanolyan fontos, mint az evés vagy az alvás, mégis az edzés marad ki nálam. Azért, mert nem tartom annyira fontosnak a nap közepén, hogy most leálljak a munkámmal és tornázzak egyet. Pedig edzeni is bármikor lehet, ez benne a furcsa. El is határoztam, hogy másképp csinálom holnaptól a teendőimet, már van is egy másik napirendem, amiben most már szerepel a mozgás. Úgy iktattam be, hogy amikor eszembe jut, és kedvem is lesz hozzá, akkor tornázom, de legkésőbb délután négyig ezt meg kell csinálnom. Ha nem csinálnám meg, akkor délután négykor mindent abba kell hagynom, és edzenem kell mindenképpen, tizenöt percet minimum. Azért van így, mert már tudom, hogy estefelé egyáltalán nem fogok kedvet érezni a mozgáshoz, ezért hagytam ilyen szabad mozgásteret ennek a tornának. De meg kell csinálni kötelezően, inkább maradjon ki más a napomból. Tudom milyen mozgáshiányos vagyok, ezért mozognom kötelező ezután, így is hagytam időket, amik közül választhatok egy napon belül. Szóval, nincsen apelláta! Meg kell csinálni, és kész! Azért kíváncsi leszek, hogy mi fog majd kiesni egy napomból az edzés "rovására"?! Majd megírom, ha eljön az újév!
Azt hiszem, hogy pont az év vége miatt alakult ki ez a zűrzavar nálam, de ha ügyesen alakítom a napjaimat, akkor sikeres leszek majd a végén! Te se hagyd, hogy az idő zavarba hozzon, inkább csinálj másik tervet, addig, amíg ezt megteheted. Legyél te is ügyes és várd sok szeretettel az ünnepeket, mert nem az ünnep és az év vége tehet arról, ha belefutunk egy-két problémás napba.
Hallgass meg egy dalt, és tervezz okosan! :)
Utolsó kommentek