Sokszor fordul elő, hogy kiábrándultak leszünk, mert valami pont nem úgy sikerült, mint jó lett volna. Kudarcnak éljük meg a negatív eseményeket, pedig ugye tanulhatunk is belőlük és nem minden negatív élményünk olyan rossz, mint azt első látásra gondoljuk.
Most épp olyan fázisban vagyok, amikor is elemzem önmagam, és amikor egy rossz érzésem támad, mindjárt felteszem a kérdést, hogy: - mit is tanulhatok ebből, és mi okozta egyáltalán hogy most olyan cudarul érzem magam? A válaszokból sok minden kiderül, sok mindenre fény derül, és valóban így van, hogy amikor másodjára gondolom végig a szituációt, nem találom már annyira borzalmasnak. Logikusabban nézek rá, helyesebb meglátással közelítek hozzá, és legtöbbször tanulok a hibámból, ezért már annyira nem tör össze egy-egy kudarcélmény. No, ugye kudarca válogatja, hiszen azért vannak olyan esetek is, amikor nem tudunk tenni semmit sem, hogy javuljon a helyzetünk.
Többször megfordult már a fejemben, hogy miért is vagyok ennyire visszahúzódó személyiség, és arra a megállapításra jutottam, hogy korábban nem tudtam feldolgozni az engem ért sérelmeket, haragos voltam, mindenki bűnös volt olyankor a szememben, csak én nem. Ez az időszak nagyon sokáig tartott, de szerencsére most már eljutottam oda, hogy direkt keresem az emlékeimben ezeket a rossz periódusokat és kielemzem őket, hogy rájöjjek én voltam-e a hibás vagy a körülmények voltak olyan rosszak, hogy nem jól jöttem ki egy-egy negatív helyzetből. Sok érdekes dolog villan fel előttem, ami akkor nem jutott az eszembe, amikor benne voltam egy negatív spirálban.
Nem szeretjük a kudarcokat, még akkor sem, ha tudjuk, hogy van mit okulnunk belőle. Nem is jó, ha sorozatosan belecsöppenünk hasonló esetekbe, de ilyen az életünk, el kell fogadni, hogy nem mindig fenékig tejfel minden. Az biztos, hogy sokat tehetünk azért, hogy minél kevesebb rossz fázisunk legyen, és minél több jó érjen minket. Ha fokozatosan fejlődünk, ha fejlesztjük az ellenálló képességünket, szinte felvértezzük magunkat a sok negatív érzéssel szemben. Aki kicsit is szomorú amiatt, hogy mindig belesétál egy vidámnak nem éppen nevezhető szituációba, gondoljon arra, hogy nem minden napunk egyforma, és egy napon belül sem annyira boldog pillanatokban van részünk, mint azt mi szeretnénk. Ha okosan próbálunk gondolkodni, rájöhetünk arra, hogy nincs két egyforma történés, és csak a mi hozzáállásunktól függ, hogy a jó irányba indulunk el végül vagy a rossz irányba.
Küldök egy fantasztikusan jó kis dalt neked, hogy szép álmod legyen! :)
ui.: - amíg írtam a bejegyzést, a fürdőszobánkat elárasztotta a víz, mert nyitva hagytam a vízcsapot. Most mehetek felmosni, és takarítani, pedig már azon gondolkodtam, hogy aludni térek. Such is life! - Ilyen az élet! Ez van!
Utolsó kommentek