"az élet nem mindig habos torta..."

Igazán szeretjük, amikor minden a kedvünk szerint alakul. Miért is van ez? Azért, mert lehet, előre terveztünk, így bejöttek a számításaink, vagy olyan körülmények alakították a napjainkat, amik a jó irányba terelték az életünket. De mi van akkor, ha nem tesszük azt, amit pedig már jól elterveztünk,…

Biztosan hallottad te is a címben írt mondatot, egy filmből vettem kölcsön, és valljuk be, nagy igazság rejtőzik a felszólítás mögött. Sok mindenen gondolkodunk egy napunk során, vannak álmaink, céljaink, amikről ábrándozunk, de meg merjük-e igazán valósítani őket és át merjük-e élni a velük járó…

Mindig van valami, ami kiveri a biztosítékot nálam, és rosszabbul érzem magam. Arról szeretnék írni, hogyan is lehet a mélypontról kikerülni, milyen lehetőségeink vannak, amikbe bele tudunk kapaszkodni? Kezdjük ott, hogy miért is kerülünk mélypontra, mi az, vagy mik azok a tényezők, amikre rosszul…

Vannak napok, amikor minden összeesküdik ellenünk, még akkor is ha úgy érezzük, mindent megtettünk, ami csak tőlünk kitelik. Olyan helyzetek adódnak, amikre egyáltalán nem számítottunk, és így keresztül húzzák a számításainkat.

Mindenkit más és más jellemez, mindenkiben más és más tulajdonság lesz az, ami meghatározó, ami a jellemét kialakítja. Nem tudunk egyformák lenni még ugyanolyan kérdésekben sem. Vajon miért vagyunk ennyire különbözőek, és miért viselkedünk ugyanabban a szituációban teljesen másképpen?

Nemrégiben utaztam vonattal, láttam a mezőn rohangáló kisnyuszit, és egy szép gólyát is, ami épp fészket építhetett, mert volt valami a csőrében, amit épp vitt valahová. Úgy örülök, amikor már beindul az igazi tavaszi élet a földeken és a levegőben is. Persze mi sem maradunk ki belőle.

Azt mondják, hogy ma nem szabad mosni, mert belénk csap a villám. Ezt csak most tudtam meg, és hát, jól elszúrtam a dolgot, mert most épp dolgozik a mosógépem. Több mindent nem szabad még csinálni ezen a napon, régebben még kenyeret sem sütöttek, meg a néphiedelem szerint tüzet sem volt szabad…

Fiatalon talán nem gondolunk még sem az elmúlásra, sem betegségre, meg semmilyen rossz dologra. Ilyesmire nem is gondolunk egyébként sem, csak ha már bekövetkezni látszik. Én is úgy kerültem kapcsolatba a meditációval például, hogy ebben láttam a gyógyulásom egyik lehetőségét.

Sokszor csak kényszerítjük magunkat, ha meg szeretnénk csinálni valamit. Nincs mindig egyformán jókedvünk mindenhez. Mivel tudnánk elérni, hogy bármikor belekezdjünk legalább a legfontosabb teendőinkbe?