Nem mindig szerettem élni. Nem mindig volt értelme az életemnek, legalább is akkor, régen, abban a helyzetben azt gondoltam. De valamibe mindig tudtam kapaszkodni, valami mindig volt, ami kíváncsivá tett, ami érdekelt, ami kizökkentett a mélypontról. És ezt nagyon köszönöm a Jóistennek, hogy mindig találtam erőt magamban a folytatáshoz.
Volt úgy, hogy mélabúsan sétáltam az utcán, de észrevettem a fűben egy kis virágot, ami épp akkor virágzott az út szélén, vagy megláttam felröppenni egy kisrigót, aki talán pont tőlem ijedt meg, ahogy haladtam felé. Ilyenkor mindjárt elmosolyodtam és körülnéztem, hogy van-e még hasonló szép dolog körülöttem. Ilyenkor kinyílt a világ felém, és én boldogan kerestem további kis virágokat és madárkákat az utcában. Ilyenkor szétnéztem, és megelégedetten állapítottam meg, hogy milyen szép is a világ! :) És újra volt kedvem élni, volt kedvem mindenhez!
Sokszor voltam otthon egyedül. Sokszor csak néztem ki az ablakon, és néztem ahogy az emberek sietnek a dolgukra, mindenkinek volt valami fontos célja, ami felé igyekezett. Csak én ültem az ablak másik felén egyedül, célok nélkül. Az egyedüllét, ha sokáig tart, nagyon kikészíti az ember lányát. Nincs kihez szólnod, hiába van ezernyi gondolat a fejedben, ha nincs, aki meghallgasson. Az életünknek értelmet kell adni. Ha célok nélkül tengeted az életed, egy idő után kiégsz, nincs amiért küzdjél, nincs amiért éljél, nincs motivációd, nincs terved sem, amit követhetnél. Az egyedüllét kínozva mardossa a szívedet, mindig csak azt érzed, hogy mindennel magadra maradsz, nincs, akinek elmondhasd legalább azt, hogy mit is szeretnél, mi lenne most jó az életedben. És nem hiszed el, de egy ilyen állapot kialakulásához épp elég az, ha már nem eszel rendesen, nem iszol annyit, amennyire szükséged van, nem pihened ki magad, nem jól alszol éjszaka, és nem jársz társaságba sem. És még sok minden kiválthat hasonló érzéseket. De pont ezért kell egy csokor virág a vázádba, vagy egy jó könyv a kisszekrényedre, vagy ezért kell néha felállni az asztaltól, és öt percre megmozgatni a testedet, hogy ne legyen semmi unalmas körülötted. Én sem törődtem ilyesmivel, hiszen fogalmam sem volt, milyen nagyszerű dolgok ezek. De most már tudom, hogy az életemnek van értelme, és nem engedem meg, hogy bármi elvegye ezt tőlem.
Van, amikor egy kistábla csokoládé hozza meg a kedvemet valamihez, van, hogy elkezdem a talpmasszázst gyakorolni rendszeresen, mert érzem a jó hatását, van, hogy belekezdek egy új könyv olvasásába, és máris nem érzem annyira egyedül magam. Sok apró kis cselekedet, sok apró örömmel fűszerezve mindig csodálatos dolgokra képes! :)
Hallgass meg egy dalt, hallgasd szeretettel. :)
Utolsó kommentek