"az élet nem mindig habos torta..."

Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy képes vagy mindenedet megosztani bárkivel, elértél egy olyan szintet, ami igazán megbecsülendő. Nem is tudom, hogy kik élnek így? Talán az indiánok, vagy a zen vallásúak, de bárki átélheti ezt a csodát.

Mikor gondolkodóba jövünk, hogy valamit kezdeni kellene a napjainkkal, jó ha arra is gondolunk, milyen hamar is telnek el a hetek, a hónapok sokszor. Huss! -, és már megint egy másik hónapot írunk, már megint eltelt egy hónap röpke idő alatt. Ezeket a napokat, hónapokat kellene jól kihasználnunk, mégpedig úgy, hogy érezzük is azt, hogy élünk.

Szeretsz-e szeretni? Buta kérdés, mivel mindenki szeret, de tudsz-e szeretni úgy igazándiból? Nem lehet ezt tanítani, mindenkinek egyéni milyen az érzelmi világa. Én nagyon függő tudok lenni, ha szeretetről, szerelemről van szó, ami talán néha nem mindig a legjobb.

Talán helyesbítenem kellene, mert a legtöbbször valósággá is válik az, amit kigondolunk. Épp azért, mert a vágyainkért általában mindent megteszünk, mindenre képesek vagyunk. Amikor kigondolsz egy tervet, és nagyon vágysz a megvalósulására, nincs az a hatalom, ami vissza tudna tartani a megvalósításától. Minden erőddel azon vagy, hogy véghez vidd, amit elterveztél. Hogy minden vágyunk teljesüljön, ilyen hozzáállás kell.

Nem is tudom másfelé milyen a helyzet, de nálunk nagyon enyhe idő van mostanában. Hogyan viseli ezt a szervezetünk, és mit tegyünk, hogy jól érezzük magunkat? Lehet, hogy idegesek vagyunk ezektől az időjárási viszonyoktól, de muszáj lépést tartanunk velük, mert most ők játsszák a domináns szerepet.

Sokszor nem is gondoljuk, hogy egy-egy tettünknek milyen fenomenális hatása tud lenni. Márpedig a legtöbb esetben ez így van. Azt hinnénk, hogy csak a nagy tetteinknek van olyan vonzata, amikor látványos, szemmel látható eredményeket tudunk produkálni.

Nem tudhatjuk, vajon mi vár ránk a következő pillanatban. Hiába is vagyunk olykor olyan nagyon is felkészültek, érhet kellemetlen meglepetés mindig. Jó, ha erre figyelmeztetjük magunkat néha. Csak a pillanat hevében dönteni, cselekedni sem jó dolog, de bizony, hogy rá vagyunk kényszerülve erre is időnként.

Hiába is szeretnénk "kivonni magunkat a forgalomból", nem szabad, nem érdemes, és nem is éri meg. Vannak feladataink, amiket ha akarjuk, ha nem , el kell végeznünk. Jólesne néha mást csinálni, de ha jót szeretnénk magunknak, akkor jobb ha betartjuk a szabályokat.

Nincs is jobban szükség arra, hogy egy kicsit kényeztessük magunkat, mint a jelenlegi helyzetünkben. Van, aki jól vesz minden akadályt, lepereg róla a sok feszült érzés, szinte föl sem veszi, ha stresszesebb körülmények közé kerül. De sokan vagyunk úgy, hogy például ez a bezártság, ami most néha körülvesz minket, frusztrál, idegesít, leginkább a szabadba szeretnénk menni minden erőnkkel.

Nem mindent tudunk csak úgy elfelejteni. Vannak olyan helyzetek, amikor a kimondott szónak hatalmas jelentőséget tulajdonítunk. Lehet, hogy nem rögtön, hanem később ébredünk rá arra, hogy no, ezt most nem kellett volna kimondanunk, mert mélyen nyomot hagyott a társunk lelkében.