Mindenki szeretné boldogan élni az életét. Sokszor vagyunk pedig elkeseredve, hogy ez nem mindig sikerül. Lehet, hogy csak jobban kellene figyelnünk a körülöttünk lévőkre, azokra, akik elhozhatják számunkra az örömöt a mindennapokban. Légy résen mindig, mert a boldogság akkor fog jönni, mikor nem számítasz rá. :)
Emlékszem, hogy amikor nagyobb változás következett be az életemben, előtte nem akartam, hogy megtörténjen. Tudtam, hogy szükségszerű, mégis féltem változtatni, nem tudtam mit hoz a jövő. Ragaszkodtam a régi életemhez, amit már minden rossz beidegződésével együtt valahogyan el tudtam viselni. Nehéz volt így élnem, mert minden percben éreztem, hogy nem jó így, de nem láttam a kiutat.
Ilyenkor fázom meg általában, mikor már szinte a nyakamon a tavasz. Már úgy szeretném látni, hogyan rügyeznek a fák, hogyan bújnak elő az első virágok a földből! De nincs már messze a tavasz, én úgy sejtem. :) Lehet, hogy kell egy kis ösztönzés, hogy mielőbb le tudjuk tenni majd a télikabátot, bár nálunk ma már teljesen tavaszias volt az idő.
Spencer Johnson, M.D. - Egy perc önmagunkra című könyvét ajánlom neked most sok szeretettel. Azt hiszem, a könyv címe el is árulja miről szól ez a könyv, de sokkal többet fogsz tapasztalni, ha tényleg elolvasod. Ebben a kb. 100 oldalas kis könyvecskében megtalálod talán a boldogságod kulcsát, azt, hogy milyen temérdek idővel is rendelkezel, ha jól használod ki.
Eléggé megfáztam, de igyekszem minél hamarabb kilábalni belőle. Ezért is jutott eszembe a címbéli mondat, hogy mi a teendő, amikor nem vagyunk a toppon...? Megpróbálhatunk hősiesen kitartani, úgy tenni, mint akinek semmi baja, de lehet, hogy ez csak rövid távon jó. Hosszabb távon győz a betegség, ha épp úgy gondolja.
Sokszor vagyunk izgatottak életünkben, van, mikor azt sem tudjuk, hogy miért. Pedig mindig arra kellene törekednünk, hogy a nyugalmunk legyen az első, minden más csak azután jöhetne. Izgatottan nem tudjuk azt nyújtani, amit szeretnénk és amit esetleg elvárnak tőlünk.
Tengernyi csillag van az égen, ezernyi illat van a földön, s nincs hozzájuk hasonló. Ilyen a szerelem is, nincs hozzá hasonló érzés. Életed során sok mindent kapsz a jó sorsodtól, sok mindent adsz másoknak, nagyon sok érzelem cserél gazdát, nagyon sok érzést élünk át, és azt hiszem, hogy imádunk szeretni. A címbéli idézet Knut Hamsunt dicséri, nagyon szépen fogalmazta meg, mi is a szerelem.
Nincs senki sem, aki ne szeretne valakit valamiért. Hogyan is jutunk el idáig? Megszületünk, és már szeretnek minket teljes odaadással. Felnövünk, és ez idő alatt annyi minden történik velünk ami szép és szerethető, hogy csak ámulunk csodálkozásunkban. Szerelmesek leszünk, és azok is maradunk, szeretünk mindhalálig.
Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy képes vagy mindenedet megosztani bárkivel, elértél egy olyan szintet, ami igazán megbecsülendő. Nem is tudom, hogy kik élnek így? Talán az indiánok, vagy a zen vallásúak, de bárki átélheti ezt a csodát.
Mikor gondolkodóba jövünk, hogy valamit kezdeni kellene a napjainkkal, jó ha arra is gondolunk, milyen hamar is telnek el a hetek, a hónapok sokszor. Huss! -, és már megint egy másik hónapot írunk, már megint eltelt egy hónap röpke idő alatt. Ezeket a napokat, hónapokat kellene jól kihasználnunk, mégpedig úgy, hogy érezzük is azt, hogy élünk.
Utolsó kommentek